2010. május 18.

Everytime you smile I cry for you.

Halihó (U)





Mindennap más érzelmek fűznek hozzá. Kezdek nyugtalan lenni e miatt. Túl egyszerűnek indult az egész és most elérkeztem a buktatókhoz. Hogy jól vagy rosszul ugrom át őket, azt nem tudom. Eleinte egyszerűnek hittem,boldogan nevetgéltem és nem törődtem semmivel. De most rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Ez nem én vagyok. Ez nem ilyen egyszerű. Esténként mindig azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék ebből a helyzetből kilábalni, mi a megoldás és legtöbbször ezért is vannak szörnyűbbnél szörnyűbb rém álmaim. Pontosabban csak egy álom, ami tulajdonképpen nagyon jó álom, de amikor felébredek látom mi a valóság és ezért rossz lesz minden körülöttem és azzal a tudattal kelek fel, hogy ez lehetetlen. Majd meglátom az arcát vagy csak a táskáját a folyosón és érzem mélyen, hogy hiányzik minden. Még a rossz emlékek is hiányoznak. Csak azért, mert hozzá kötnek.
Soha nem éreztem, ilyes fajta kötődést valaki iránt. Nem gondoltam volna, hogy ma itt fogok tartani. Azt hittem, hogy vagy vele leszek még most is vagy már minden érzés nélkül keresztül tudok rajta nézni. De tévhit volt az egész. Sajnos nem haladtam előre semmit. Ugyanott állok, mint 4 hónapja. Igen, próbáltam tovább lépni nem egyszer. De képtelen vagyok rá. Van valami ami köt,húz,vonz hozzá. Lehetetlen elvágni,taszítani. Már szinte szenvedek. Néha eltereli a gondolatomat pár dolog, de csak pár percre, mert aztán kinézek az ablakon és eszembe jut minden. Látom őt magam előtt, de ha kinyújtom a kezem eltűnik. Számomra ez kín. Tudatán kívül kínoz engem. Észre sem veszi, vagy igen, de nem mutatja, nem akarja mutatni. 
Bánt, hogy nem beszéltük meg anno ezt az egészet. Egy egyszerű hellogoodbye nem old meg semmit. A tisztázatlan búcsú a legrosszabb. Sokan mondták, hogy ne menjek bele ebbe az egészbe, hogy hagyjam a fenébe ne törődjek vele, de én önfejűen belerohantam és észre sem vettem milyen hülyeséget csinálok. Hallgatnom kellett volna a barátaimra. Bár ott volt a másik oldal. Ha hallgattam volna  rájuk akkor őket hibáztattam volna, mert elhalasztottam a lehetőséget. Így utólag a jelenből visszanézve jól döntöttem. De akkor sem kellett volna így végződnie. Mindennap ejtek könnyeket miatta. 
Mindig abban reménykedem, hogy egyszer ott áll majd egyedül, rám néz és tudja mit akar. Mindig a közelébe akarok lenni még akkor is, ha fáj. Látni akarom még ha könnyek is jelennek meg arcomon. Csak azért, hogy tudjam, hogy létezik és nem csak egy álom ez az egész borzalom....


Lauren. tnap(L)sírjunk együtt :) szeretlekböfföm <3 köszönök mindent. :) csak te ne legyél szomorú kérlek. :/ remélem minél előbb jó idő lesz és mehetünk sétálni :)

Fifi. csakneked csakmost csakitt. :D üzenek. mert szereted.(Y) köszönöm a sok segítséget neked is :) hálás vagyok.

Ágó. hát ez szörnyű :/ utállak így látni. tudod hogy mérges leszek.. :/ 

Waníböff. ma is összekaptunk. :/ csúcsvoltnagyon (N) nem akarok többet. :)

MelcsiBff<3 hnap :) remélem összejön végre :) nagyon örülnék neki.


Vacogok. :O nagyon h-i-idegvan :/ tökszar. és még ez is...jómi?!


Megtaláltam a problémát szval már színes a blog.jupí (Y)


Napápá.Gúdnájtmajd. :)


örülök, hogy elolvastad. :)


Szandiknak Boldog Névnapot! :)


Molly.xX


1 megjegyzés:

  1. Köszi(mármint a névnapos dolgot)! :)

    szandi(az osztályból)

    VálaszTörlés