2014. július 20.

Életem a DUE!

Heyho! :) 

Ismét vége egy Due tábornak és még csak a második táborom volt, de mintha már 10 éve ismerném a legnagyszerűbb embereket, akikkel ott találkoztam. Ez a tábor valóban más volt, mint a tavalyi. Viszont annak örültem, hogy a régi táborozók közül sokan visszajöttek és ugyanolyan jól vagy még jobban éreztük magunkat. Sokan mondták ránk, hogy mi rutinos táborozók vagyunk, amit kicsit megmosolyogtam, de talán ők is érezték, hogy 1 nap után az ember otthon érzi magát a táborban és akarva akaratlanul rutinos táborozóvá válik.
Idén is a fotós csoportot választottam és egy nagyszerű csoportvezetőt kaptunk Kecskeméti Dávid helyett mégpedig Sóki Tomit. Sokat tanultam tőle, pedig csak 2 év van köztünk mégis rutinosabb mint bárki más ebben a szakmában. Köszönöm neki, hogy szigorú volt és megtapasztaltuk, hogy milyen lehet az MTI-ben fotósként dolgozni :)
Kicsit belekóstoltam a videózásban is és Kupi (Kupás Gábor) megdícsért, ami nagyon meglepett és innen is puszi érte és köszönöm :) Íme az elkészült videó: 


Nem szeretnék neveket sorolni, mert úgyis tudják a Yolok, a keménymag, "ők", hogy imádom őket és csupán 1 éve ismerem a bagázst, de igazán jó barátokká váltak még úgyis, hogy a távolságok miatt nem tudunk sokszor találkozni. Bármit megoszthatok velük, mellém állnak, jószívűek és #Yolok ( ne jelentsetek fel ;) ) Ahogy a táborzáráson is látszott, megkönnyeztem ezt a 10 napot és kívánom, hogy ez a 10 nap legyen egy egész év. Ahogy Ádi is mondta "Ez nem 10 nap a nyaramból, hanem ez a 10 nap a nyaram." A fenébe is, igaza van :)


Néhány kép a sok ezerből, amik sok szép emléket idéznek vissza számomra :)








                            








Hiányozni fog a macarena tánc, a napi "Eldélyi" megszólítás, az elképesztő partyk, a kemény mag, az OpenStég, a Nádas bisztro, a Balaton, a nevetés, az hogy mindenki elérzékenyült az utolsó nap és zokogott színpadon, az Ó nap ( igen ez is ), a reggeli ébresztő műsorunk Marcival és Tomival, a masszázsok, a lapszerk és EGYSZERŰEN CSAK TI!


Tábor zene: 

Más volt a tábor ez igaz, de ennek ellenére 355 nap és újra együtt, ugyanígy, ennyien. Szeretlek Due :)

Az előző évi bejegyzésem a Due táborról
csakMolly.

2014. július 17.

Due - Durván Kreatív nap - 42

Hellohello!

A Due táborban sokadjára rendezték meg a Durván Kreatív Nap nevezetű programot. A lényege az, hogy csoportokra oszlik a tábor, egyenlően a fotósok, videósok, újságírók, majd kihirdetik a témát. Tavaly is nagy kihívást okozott nekem az "úttörő" szó, idén meg főleg, hiszen amikor elmondta Beke Dani, hogy a téma: "42" először nem igazán tudtam mire gondolni. Mivel a fotós csoportban vagyok idén a táborban, így képeket kellett volna csinálnom a témához illően. Ennek ellenére én a videó készítésében vettem részt.
A nap végén, minden csapat munkáját mustrálják, avagy értékelik és kihirdetnek kategóriánként egy-egy nyertest. Mi a 42-es osztag egy cikkel és egy videóval vittük el a pálmát.
Az alábbiakban olvashatjátok munkánkat. Jó szórakozást! :)

Molly



4+2 legőrültebb dolog, amit valaha megcsináltak
Neked mi volt a legőrültebb dolog, amit eddig megcsináltál? Az általunk megkérdezettek ezeket a válaszokat adták: 
1.       Egy fiúról azt hittem, hogy lány.
Hátsó fele formásan feszített a farmerében, és úgy éreztem, hogy ezt az alkalmat nem hagyhatom ki. Rácsaptam a fenekére, aztán megfordult…
2.       Kupakjával ittam meg 1,5 liter vizet.

A barátaimmal elmentünk a helyi krimóba VB döntőt nézni. Németország- Argentína meccs volt, én meg a spanyolokra fogadtam. Tehát veszett volt az ügy, két órán keresztül ittam azt a vizet.
Sebestyén Vivi
      3.       18. születésnapomon bementem egy dohányboltba, és kijöttem.
Voltam olyan idióta, hogy kihasználtam, hogy már jogom van ehhez. Éppen ezért a születésnapomon bementem a dohányboltba. Beköszöntem, és azzal a lendülettel meg is fordultam.
4.       Megnősültem.
                                  Ez egyértelmű.
+1. Zoknihoz nem ideálisan választott lábbeli.
Ha te is ilyen kemény vagy, próbálj meg szandál-zokniban csajozni.
 
Sebestyén Vivi
+2. Fordítva vettem fel a bukósisakot.

Egy srác elhívott randira, és a motorjával hazavitt. Mivel nagyon tetszett, eléggé izgultam. Valójában annyira ideges voltam, hogy amikor odaadta a bukósisakot, fordítva vettem fel. A sötétségben vakon tapogatóztam, és azt se tudtam, merre áll a fejem.  A srác is észrevette, és 
kopogtatott, hogy fordítva kellene felvennem…




Sebestyén Vivi


42 éve jegygyűrűvel

Nehéz belegondolni, milyen lesz majd később. Később, mikor már elmúlik a kis túlzással önfeledt fiatalkor. Mikor megállapodunk, és belevágjuk a fejszénket egy harmonikus és boldog házasságba. Legalábbis a terv ez. Más kérdés, hogy sok ellenpélda van, amik riasztó hatásúak. Sokak megtántorodva a rengeteg negatív példától, azt mondják szívesebben lennének önállóak vagy egyedüli szülők. Biztos feltették már mindenkinek a kérdést, akár otthon, akár iskolai keretek között: „Hány évesen szeretnétek megállapodni?” Személyes véleményemből, és néhány megkérdezett táborozó válaszából kiindulva, nem mindenki tervez egyáltalán a házasságot/ megállapodást. Sokan 20-as éveikre saccolják. A spontán felmérésem szerint itt a táborban 10-ből 6 valaki mondott csupán egy életkort, amikorra tippeli a házasságot.

Rengeteg olyan házaspár van, akik több tíz éve együtt vannak. Ők azok, akik mindig találnak valami újat a másikban, és hibáikkal együtt szeretik a másikat. Sokáig. Mennyi az a sok? A számokkal játszva, gondoljunk bele. 20 évesen megállapodunk, esetleg 25-30 éves korunkra már családunk van. Az élet kisebbik fele. Máris egy házasságban, esetleg gyerekeink körében találjuk magunkat. És szerencsére vannak elismerésre méltó példák. 42 éve házasok. Már idősek, unokáik vannak, mégis mosolyognak, utaznak. Élvezik az életet!

Mik a tapasztalatai azoknak, akik már 42 évvel ezelőtt mondták ki a boldogító „igen”-t.
Nagyszüleimet kérdeztem, akik ebben ez évben ünneplik a 42. házassági évfordulójukat. Erről meséltek. Inkább nagymamám dominált a beszélgetésben, de nagyapám is helyeselt.

Az első 42 másodperc:
Még a templomban a csók után. „megható” - ennyit tett hozzá nagymamám.

Az első 42 perc:
„Mivel én evangélikus vagyok, nagyapa pedig református, a második esküvőnkön voltunk.”

Az első 42 nap:
A mézes hetek, nászút, végtelen boldogság és szerelem. „Sopronban voltunk nászúton”

Az első 42 hét:
„Összeköltöztünk! Hozzám költözött nagyapa.” - mondta nagymamám.

Az első 42 hónap:
A legnagyobb boldogság, ami érheti az embert. „Megszületett a kisfiúnk!”

Az első 42 év:

A házasság örömei/ csalódások:
„Főleg jó élményeim vannak. A rosszat nem igazán keresem az életben. Inkább azt vallom, hogy fogadjuk el, azt, ami van. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy megbecsüljük egymást, és egymás családját. Illetve a kölcsönös vonzalom fenntartása is lényeges.”

Mi a titkotok?
„Kis szerelem, nagy türelem! Ez a legfontosabb, és persze e mellett egymás megértése is.”

Mit csinálnátok másképp?
„Igazából semmit. Szeretjük azt, ahogy most van. Nem változtatnék, talán csak annyiban, ha megbántam valakit, akkor azt másítanám meg.”

Hogy telnek a mindennapok?
„Rengeteget utazunk, sok helyen voltunk már. Otthon inkább főzni szoktam, takarítani, illetve nagyon szeretünk kettesben sétálni. Beszélgetni is szoktunk, de inkább csak én beszélek, nagyapa csak hallgat, pedig ő is okos dolgokat tudna mondani.”

Egy jó tanács a fiataloknak:
„A házasság jó dolog, ezt fontos kiemelni. A lényeg, hogy meg kell gondolni kihez kötjük az életünket és őt becsülni, szeretni és éreztetni kell vele hogy fontos. Rendkívül fontos a türelem, az akaraterő. És mindent meg lehet oldani!”

42 másodperces randi videó