2016. április 3.

"Ez egy megtartó közeg"

"Ez egy megtartó közeg"

Élményeink a Katona Klubból


Amikor összeállt kiscsapatunk, szinte az első perctől egyértelmű volt, hogy valami "színházas" dologról szeretnénk írni. Molly és Nóri is jártak különböző színjátszó körökbe, tőlük nem állt távol ez a világ. Na persze, én is jártam úgy két évet, de hatodikra feloszlott az iskolai drámakör, mégpedig érdekelődés hiányában. Az én érdeklődésem viszont továbbra is fennmaradt. Kíváncsi voltam, hogy születik meg egy darab, mitől több ez szövegtanulásnál, és egyáltalán milyen viszony van a színészek és alkotók között.
Jött az ötlet, hogy töltsünk egy napot olyan fiatalokkal, akik a Katona József Színház ifjúsági programjába, a Katona Klubba járnak.

Vasárnap van, fél kettő. Vági Eszter színházpedagógussal a Katona előtt találkozunk. Ő három éve került a Katona színház-pedagógiai programjába, jelenleg pedig ő a vezetője annak a korcsoportnak, ahová mi látogatást teszünk.


De mi is az a Katona Klub?

A Katona Klub a Katona Ifjúsági programjának az egyik része. Az ifjúsági program öt éve működik, amelyet Végh Ildikó alapított az idő tájt, amikor Máté Gábor átvette a színház igazgatását.
Javarészt 15-23 évesekből áll a Klub, akik heti egy - míg egy intenzívebb időszakban - akár heti kétszer bejárnak a színházba. Különböző színházi jellegű projekteken dolgoznak, különböző témák mentén, amelyeknek az esetek nagy többségében egy színházi előadás a végeredménye.

Vági Eszter csoportja egy olyan előadást rak össze, melyben saját és eredeti Csehov szövegek is szerepelnek. Az "Akarok még valamit mondani" projektjük alapjául a nagyszínpadon is futó dráma, a Sirály szolgál.
Ezt Stermeczky Zsolt Gábortól tudjuk meg, és rögtön meg is kérdezzük tőle, hogy ő melyik szerepet játssza a darabban. Érdekes választ kapunk.

"Amiket mi csinálunk, az nincs feltétlenül karakterekre bontva, illetve több mindenkit játsszunk. Általában különböző jelenetekből, etűdökből áll össze az előadás. Ezek nem futnak össze egy kerek történetbe. A hangulat az, ami az egységét adja."

Kettő óra. Kezdenek visszaszállingózni az emberek az ebédszünetből: van, aki zongorázással tölti az időt, más már a jelenetére melegít. Mindenki kedvesen üdvözöl minket, mialatt lepakolnak és leveszik a cipőjüket. Igen, itt hamarosan mi leszünk csak azok, akiknek kopog a cipőjük sarka.


Rövid megbeszélés és folytatódnak a párhuzamos próbák.

Eszter a nagyteremben Antal Bálint és Tenke Máté jelenetéhez ad tanácsokat. A két fiú törzsiszerű ütemekkel dolgozik, de Eszter arra figyelmezteti őket, hogy így a forma el fogja vinni a jelentést. Azon töprengenek a Csehov részlet kapcsán, hogy ez inkább két ember szövege, amit írtak a fiúk, vagy egy emberré. Így is elpróbálják, azonban egyértelművé válik, hogy ebben az esetben húzniuk kell a szövegből. Eszter amellett van, hogy dramaturgiai szempontból még "gatyába kell rázni" a dolgot, hogy a tartalom is hangsúlyt kaphasson.

Egy szobával arrébb Stermeczky Zsolt Gábor, Tóth Tamás és Czinke László tanakodnak azon, hogyan kerüljék el Szorin idős emberként való ábrázolását. Egy új vonalat vetnek fel, miszerint Szorint érdemes lenne szerencsétlennek ábrázolni, míg Laci figurájára, Trepljovra a felpörgöttség lenne a jellemző.


Megint egy kicsivel odébb Bácsi Gabriella és Lázár Gábor, azaz Gabi és Gabe azzal foglalkoznak, hogyan tudnák a szövegüket átírni saját nyelvükre. Mi maradjon és mi menjen? Ez itt a kérdés.

Háromnegyed négy. Nem is értünk végig az összes csoporton, máris újabb közös megbeszélés. Ki hova jutott? Hogy állnak a jelenetek?

Négy óra. Eszter nemcsak megnézi, hanem fel is veszi Brozsek Niki, Gyimesi Bálint és Simonyi-Lengyel Mira közös jelenetét (később kiderül, hogy elégedett volt azzal, csak ritmusilag kell kitisztítaniuk azt),  majd át is adja a nagytermet a Gabi-Gabe párosnak, akiknek Szabó Éva segít szövegük színrevitelében.

Arkagyina és Petrusa karakterénél a hitelesség a fő kérdés. Ki fog derülni, hogy ők testvérek? Ha ez nem tisztázott, nem biztos, hogy az fog lejönni, amit szeretnének. Éva további hasznos ötletekkel látja el őket, aztán Eszter is megérkezik. Az ő kérésére, valamint a tanácsokat beépítve Gabiék újra eljátsszák a jelenetet.

Katona

Eszter szerint működik a jelenet.

"Mindent elhiszek, amit csináltok. Gondolat van mögötte. Viszont rettenetesen lassú."
- mondja nekik, majd arra ad tippeket, hogy tudnák felgyorsítani az akciósort.

Fél hat. Közös összeülés, újabb egy óra az egyéni munkára. A nagytermet most Czinke László, Csermendy Éva "Vica", Kalmár Gábor "Gabó" és Stermeczky Zsolt Gábor, valamint Túri Dániel veszik be. Egy olyan részen dolgoznak, amelyet maguk közt csak Céllövöldés jelenetként emlegetnek. Zsolt rendezőként működik közre, míg Doktor Csehov szerepében Laci marionett bábukként irányítja a többieket, merthogy ez a pár perc erről fog szólni. A koreográfiát ezért lépésről-lépésre meg kell tervezni, mindenki beledobja a saját ötleteit és mire egy óra eltelik, egyre jobban kikristályosodik a kép előttük.

Háromnegyed hét. A próba vége. Mindenki szedelőzködik: cipőt húznak, pakolnak, egy páran odajönnek hozzánk, hogy mikor olvashatják el a cikkünket, aztán lassan kiürül a próbaterem.



Kavarognak a gondolataim, de azt hiszem, minden kérdésemre választ kaptam. A nap elején még nem tudtam volna olyan dolgokat írni, mint  "a hangulat az, ami az egységét adja" vagy "a forma el fogja vinni a jelentést", akár pedig azt, hogy "ritmusilag kell kitisztítani".  Egy hónap múlva érdekes lesz látni, hogyan alakult a darab, én biztos ott leszek április 17-én a bemutatón. (Aki erről lemarad, az másnap vagy május 27-én, illetve 28-án nézheti meg.) Ha ti is kedvet kaptatok, akkor ne hagyjátok ki az "Akarok még valamit mondani" előadást!


Ha pedig ahhoz is kedvet kaptatok, hogy csatlakozzatok a programba, akkor figyeljétek a www.behivo.hu oldalt, ahol szeptemberben lesz meghirdetve a jelentkezés.