2012. január 23.

People and Feelings change, but memories don't...

Hey! 




Mostanában egyre többet gondolok vissza a 'régi szép időkre'. Régi barátokra, ismerősökre, akikkel órákat beszélgettem. Nem mintha most nem érezném jól magamat az úgymond 'új' emberekkel, éppen ellenkezőleg. De mégis egy picit, csak egy napra esetleg egy hétre szívesen visszamennék azokra a helyekre, ahol már évek óta nem jártam, azokkal az emberekkel, akiket már nem is tudom mennyi ideje nem láttam.
Az ilyes fajta elmélkedéseknél teszem fel magamba a kérdést, hogy változtatnék-e dolgokon, amiket megtettem?! NEM. Mert azok miatt a ma apróságnak tűnő dolgok miatt lettem olyan, amilyen.


Molly.

2012. január 12.

Média.

Hello!

Íme az első viszonylag jól sikerült 1 snittes film :D
V.E.M.P.Á Stáb <3






Molly.

2012. január 1.

Au Revoir 2011, Bonjour 2012.

Heyho                                                            


Hoho, de gyorsan elment ez az év. Most a kelleténél is jobban elsuhant. Amilyen gyors volt annyira tanulságos és fárasztó mint az összes eddigi.
Hogy mit várok 2012-től? Semmit. Van pár sablonos elvárásom. Legyen jobb, szebb, élménydúsabb, boldogabb,tataratara mint az előző, de azt gondolom, hogy ez mindenkivel így van.
De ha belegondolok talán kicsit tartok ettől az évtől. Fogalmam sincs miért, csak egyszerű rossz érzés kapott el, amikor ma éjfélt ütött az óra, pedig olyan társaság vett körül, akiket nagyon kedvelek. Remélem ez csak amolyan átmeneti dolog.
Egy szó mint száz Boldog újévet mindenkinek!!

Molly.

2011. december 17.

Where's snow?..

Hey!


Annyira szeretném már érezni a Karácsony közelségét, de egyszerűen nem megy. Már hiányzik a hó. Számomra fehér táj nélkül nincs ünnep. Így csak olyan mintha ősz lenne, csak egy komor évszak, semmi szépség, meghittség.
Sokan nem szeretik ezt a sürgés-forgást az ünnepek előtt. Nem mondom, hogy én oda lennék érte, de valahogy mégis kikapcsol, egy másik világba visz. Csak végigmegyek a kirakatok előtt, betérek pár boltba és mindenhol égők villognak, mikulások köszönnek vissza, ezer dísz lóg a fenyőfákról, finomabbnál finomabb csokikat, sütiket tömhetek magamba. De ez mind nem teljes, ha nem szakad a hó.
Minden olvasónak Nagyon Kellemes Ünnepeket kívánok! :)



Molly

2011. november 29.

I hope you will change..

Hey. 


Szinte már nem is emlékszem mikor beszéltünk utoljára. Hiányzik az a sok nevetgélés és kiruccanás, ami régen volt. Többször próbáltam ezen változtatni, de te tudomást sem vettél róla, meg sem próbáltál változtatni a helyzeten. Igazából nem ezzel van a baj, hanem, hogy a szemembe hazudtál és gyáva vagy. Azt hazudtad, hogy a barátom vagy és gyáva vagy, mert félsz bevallani, hogy hazudtál. Kiváncsi vagyok hány hónapba fog telni az, hogy bevalld magadnak az igazat és bocsánatot kérj tőlem. Az az igazság, hogy már nem is tudok reménykedni. Feleslegesnek érzem. De, jó lenne, ha ezt megcáfolnád.



Molly.

2011. november 28.

I miss...

Ello.


Szóval ilyen érzés az, amikor nincs mellettem az a személy, akivel mindent megbeszéltem és mindig ott volt, felsegített, ha padlón voltam. A vicc az, hogy most miatta vagyok ott. Ülök a földön, egyedül és várom, hogy segítsen. De hiába. Megmakacsolta magát és lassan úgy érzem, hogy mindennap csak egy újabb rúgást kapok tőle, hogy fel se tudjak állni. Remélem mostmár a kezét fogja nyújtani, mert ennyi lila folttal élni nem túl élvezetes.
Szeretném, ha megváltozna ez a helyzet.




Molly.

2011. október 10.

Smile and live like a Child

Hey.


Amikor felszálltam ma a villamosra egy apuka két 4-5 év körüli gyermekeivel 
ült az ajtó melletti üléseken. Csodálva néztem, ahogy annak a két gyermeknek mekkora bátorsága van. Talán nem is tudják milyen világba kerültek, amikor megszülettek, de minden érdekli őket. Figyelik az utat, a fákat, az állatokat és mit sem törődve a körülöttük lévő emberekkel hangosan elhalmozzák apjukat mindenféle kérdéssel. És ami engem a legjobban megfog a kisgyerekekben, hogy legyen az egy velük egykorú gyerek vagy egy idős ember, ők mindig mosolyogva rájuk köszönnek. Nem csak a mai gyerekek ilyenek, én is ilyen voltam, anyukám is, és mindenki más. Vajon ez a  fajta bátorság mikor laposodott el bennünk emberekben?
Félünk mindentől, de azzal, hogy másokat megbántunk próbáljuk felvenni a bátorság álarcát. Szép. De hát ezek vagyunk mi, emberek.

Molly.

2011. október 7.

HomeworkTwo.

Hello


 A média gyak. lecke most már képekkel együtt. Lassan a videó is készül. 




Világhírű bögre manifaktúrám van. Én alapítottam 5 éve.  Amikor kislány voltam minden országban ahol csak jártam bögréket vettem. Otthon a szobámban egy külön erre a célra készített vitrinben gyűjtöttem őket és ekkor határoztam el, hogy én leszek a legnagyobb bögrekészítő cég vezetője, ami valaha létezett. 








 
Kinevettek ezért a gimnáziumban. 




Csak egyetlen hű barátom volt, Aurél. Ő is kicsit bolondnak tartotta az ötletemet, de elfogadott úgy ahogy vagyok. Hiszen ő is egy elég fura alak volt. Imádta a kalózokat. Próbált ő is úgy öltözködni és viselkedni, de ez tetszett benne.




Aurél
A gimnáziumi évek hamar elszálltak. Leérettségiztem és titkárnőként kezdtem dolgozni, hogy gyűjtsek elegendő pénzt a gyár felépítéséhez.

Minden este amikor hazaértem a kis albérleti lakásomba csak a bögrékre tudtam gondolni. Évek óta elhatároztam magam, most nem léphetek vissza. 





Reggelente munka előtt a kedvenc bögrémből ittam meg a frissítő kávémat, felhívtam Aurélt és érdeklődtem felőle, hogy épp aznap melyik országba van és mi a fotósküldetése.






 
Munkába menet mindenkinek boldogan köszöntem és az irodában úgy dolgoztam, mint az angyal.


Pár hét múlva ki is neveztek a főnök titkárnőjének, ami fizetésemeléssel járt. Elég volt csak fél évet ott dolgoznom főállásban és máris összegyűlt annyi pénz, hogy elkezdhessem a bizniszem és megnyissam a gyárat. 


 Aurél mindenben segített. Egyre jobban éreztem magam vele. Sokat utaztunk együtt repülővel különféle helyekre, hogy dolgozókat toborozzak.




Aurél hamar társfőnök lett a cégemnél és kis idővel a kezemet is megkérte.




5 év elteltével kijelenthetem, hogy boldog házasságban élek és egy világhírű bögre manifaktúrám van.







Az álom bögre
A történet egészben 
Világhírű bögre manifaktúrám van. Én alapítottam 5 éve. Amikor kislány voltam minden országban ahol csak jártam bögréket vettem. Otthon a szobámban egy külön erre a célra készített vitrinben gyűjtöttem őket és ekkor határoztam el, hogy én leszek a legnagyobb bögrekészítő cég vezetője, ami valaha létezett. Kinevettek ezért a gimnáziumban. Csak egyetlen hű barátom volt, Aurél. Ő is kicsit bolondnak tartotta az ötletemet, de elfogadott úgy ahogy vagyok. Hiszen ő is egy elég fura alak volt. Imádta a kalózokat. Próbált ő is úgy öltözködni és viselkedni, de ez tetszett benne.
A gimnáziumi évek hamar elszálltak. Leérettségiztem és titkárnőként kezdtem dolgozni, hogy gyűjtsek elegendő pénzt a gyár felépítéséhez. Aurél még a gimi után is mellettem állt. Ő világhírű természetfotós lett, miközben én egy irodaházban pötyögtem a billentyűzetet. Minden este amikor hazaértem a kis albérleti lakásomba csak a bögrékre tudtam gondolni. Évek óta elhatároztam magam, most nem léphetek vissza. Reggelente munka előtt a kedvenc bögrémből ittam meg a frissítő kávémat, felhívtam Aurélt és érdeklődtem felőle, hogy épp aznap melyik országba van és mi a fotósküldetése. Munkába menet mindenkinek boldogan köszöntem és az irodában úgy dolgoztam, mint az angyal. Pár hét múlva ki is neveztek a főnök titkárnőjének, ami fizetésemeléssel járt. Elég volt csak fél évet ott dolgoznom főállásban és máris összegyűlt annyi pénz, hogy elkezdhessem a bizniszem és megnyissam a gyárat.  Aurél mindenben segített. Egyre jobban éreztem magam vele. Sokat utaztunk együtt repülővel különféle helyekre, hogy dolgozókat toborozzak. Aurél hamar társfőnök lett a cégemnél és kis idővel a kezemet is megkérte. 5 év elteltével kijelenthetem, hogy boldog házasságban élek és egy világhírű bögre manifaktúrám van.




A média gyak. lecke most már képekkel együtt. Lassan a videó is készül. 


Molly. 




2011. október 5.

Mistakes make the world colorful.



Hey All! 

És ha beleszerettem a hibáiba?  Akkor most keressek újat, hogy legyen miért utálni?  Ökörség.
„Biztos van benne valami, amit nem szeretsz, mindenkinek van hibája.” című mondatok azok, amiket a ’legjobban gyűlölök’ listám élén állnak a kelbimbó után. Miért kell valakibe feltétlenül hibát keresni. 1, tuti, hogy előbb utóbb keresés nélkül is megtaláljuk. 2, ha megtaláltuk ne kezdjünk el kutakodni több után, mert tudjuk, hogy úgyis van, de elég nekünk az az egy is, amiről már tudomást szereztünk. Igen és most jön az a tipikus sablonszöveg, hogy senki sem tökéletes blablabla. És? Próbáljuk meg úgy elfogadni ahogy van, vagy különben nem is igazán való hozzánk, mert úgyis mindig zavarni fogja a csőrünket, az a bizonyos hiba. Legyen az a legjobb barátunk, családtagunk, szerelmünk vagy épp egy véletlen személy, akit most ismertél meg az utcán. Vedd félvállról a hibáit és fogadd el és az már csak a Level Up, ha még meg is szereted a hibáit.


Molly