2016. április 3.

"Ez egy megtartó közeg"

"Ez egy megtartó közeg"

Élményeink a Katona Klubból


Amikor összeállt kiscsapatunk, szinte az első perctől egyértelmű volt, hogy valami "színházas" dologról szeretnénk írni. Molly és Nóri is jártak különböző színjátszó körökbe, tőlük nem állt távol ez a világ. Na persze, én is jártam úgy két évet, de hatodikra feloszlott az iskolai drámakör, mégpedig érdekelődés hiányában. Az én érdeklődésem viszont továbbra is fennmaradt. Kíváncsi voltam, hogy születik meg egy darab, mitől több ez szövegtanulásnál, és egyáltalán milyen viszony van a színészek és alkotók között.
Jött az ötlet, hogy töltsünk egy napot olyan fiatalokkal, akik a Katona József Színház ifjúsági programjába, a Katona Klubba járnak.

Vasárnap van, fél kettő. Vági Eszter színházpedagógussal a Katona előtt találkozunk. Ő három éve került a Katona színház-pedagógiai programjába, jelenleg pedig ő a vezetője annak a korcsoportnak, ahová mi látogatást teszünk.


De mi is az a Katona Klub?

A Katona Klub a Katona Ifjúsági programjának az egyik része. Az ifjúsági program öt éve működik, amelyet Végh Ildikó alapított az idő tájt, amikor Máté Gábor átvette a színház igazgatását.
Javarészt 15-23 évesekből áll a Klub, akik heti egy - míg egy intenzívebb időszakban - akár heti kétszer bejárnak a színházba. Különböző színházi jellegű projekteken dolgoznak, különböző témák mentén, amelyeknek az esetek nagy többségében egy színházi előadás a végeredménye.

Vági Eszter csoportja egy olyan előadást rak össze, melyben saját és eredeti Csehov szövegek is szerepelnek. Az "Akarok még valamit mondani" projektjük alapjául a nagyszínpadon is futó dráma, a Sirály szolgál.
Ezt Stermeczky Zsolt Gábortól tudjuk meg, és rögtön meg is kérdezzük tőle, hogy ő melyik szerepet játssza a darabban. Érdekes választ kapunk.

"Amiket mi csinálunk, az nincs feltétlenül karakterekre bontva, illetve több mindenkit játsszunk. Általában különböző jelenetekből, etűdökből áll össze az előadás. Ezek nem futnak össze egy kerek történetbe. A hangulat az, ami az egységét adja."

Kettő óra. Kezdenek visszaszállingózni az emberek az ebédszünetből: van, aki zongorázással tölti az időt, más már a jelenetére melegít. Mindenki kedvesen üdvözöl minket, mialatt lepakolnak és leveszik a cipőjüket. Igen, itt hamarosan mi leszünk csak azok, akiknek kopog a cipőjük sarka.


Rövid megbeszélés és folytatódnak a párhuzamos próbák.

Eszter a nagyteremben Antal Bálint és Tenke Máté jelenetéhez ad tanácsokat. A két fiú törzsiszerű ütemekkel dolgozik, de Eszter arra figyelmezteti őket, hogy így a forma el fogja vinni a jelentést. Azon töprengenek a Csehov részlet kapcsán, hogy ez inkább két ember szövege, amit írtak a fiúk, vagy egy emberré. Így is elpróbálják, azonban egyértelművé válik, hogy ebben az esetben húzniuk kell a szövegből. Eszter amellett van, hogy dramaturgiai szempontból még "gatyába kell rázni" a dolgot, hogy a tartalom is hangsúlyt kaphasson.

Egy szobával arrébb Stermeczky Zsolt Gábor, Tóth Tamás és Czinke László tanakodnak azon, hogyan kerüljék el Szorin idős emberként való ábrázolását. Egy új vonalat vetnek fel, miszerint Szorint érdemes lenne szerencsétlennek ábrázolni, míg Laci figurájára, Trepljovra a felpörgöttség lenne a jellemző.


Megint egy kicsivel odébb Bácsi Gabriella és Lázár Gábor, azaz Gabi és Gabe azzal foglalkoznak, hogyan tudnák a szövegüket átírni saját nyelvükre. Mi maradjon és mi menjen? Ez itt a kérdés.

Háromnegyed négy. Nem is értünk végig az összes csoporton, máris újabb közös megbeszélés. Ki hova jutott? Hogy állnak a jelenetek?

Négy óra. Eszter nemcsak megnézi, hanem fel is veszi Brozsek Niki, Gyimesi Bálint és Simonyi-Lengyel Mira közös jelenetét (később kiderül, hogy elégedett volt azzal, csak ritmusilag kell kitisztítaniuk azt),  majd át is adja a nagytermet a Gabi-Gabe párosnak, akiknek Szabó Éva segít szövegük színrevitelében.

Arkagyina és Petrusa karakterénél a hitelesség a fő kérdés. Ki fog derülni, hogy ők testvérek? Ha ez nem tisztázott, nem biztos, hogy az fog lejönni, amit szeretnének. Éva további hasznos ötletekkel látja el őket, aztán Eszter is megérkezik. Az ő kérésére, valamint a tanácsokat beépítve Gabiék újra eljátsszák a jelenetet.

Katona

Eszter szerint működik a jelenet.

"Mindent elhiszek, amit csináltok. Gondolat van mögötte. Viszont rettenetesen lassú."
- mondja nekik, majd arra ad tippeket, hogy tudnák felgyorsítani az akciósort.

Fél hat. Közös összeülés, újabb egy óra az egyéni munkára. A nagytermet most Czinke László, Csermendy Éva "Vica", Kalmár Gábor "Gabó" és Stermeczky Zsolt Gábor, valamint Túri Dániel veszik be. Egy olyan részen dolgoznak, amelyet maguk közt csak Céllövöldés jelenetként emlegetnek. Zsolt rendezőként működik közre, míg Doktor Csehov szerepében Laci marionett bábukként irányítja a többieket, merthogy ez a pár perc erről fog szólni. A koreográfiát ezért lépésről-lépésre meg kell tervezni, mindenki beledobja a saját ötleteit és mire egy óra eltelik, egyre jobban kikristályosodik a kép előttük.

Háromnegyed hét. A próba vége. Mindenki szedelőzködik: cipőt húznak, pakolnak, egy páran odajönnek hozzánk, hogy mikor olvashatják el a cikkünket, aztán lassan kiürül a próbaterem.



Kavarognak a gondolataim, de azt hiszem, minden kérdésemre választ kaptam. A nap elején még nem tudtam volna olyan dolgokat írni, mint  "a hangulat az, ami az egységét adja" vagy "a forma el fogja vinni a jelentést", akár pedig azt, hogy "ritmusilag kell kitisztítani".  Egy hónap múlva érdekes lesz látni, hogyan alakult a darab, én biztos ott leszek április 17-én a bemutatón. (Aki erről lemarad, az másnap vagy május 27-én, illetve 28-án nézheti meg.) Ha ti is kedvet kaptatok, akkor ne hagyjátok ki az "Akarok még valamit mondani" előadást!


Ha pedig ahhoz is kedvet kaptatok, hogy csatlakozzatok a programba, akkor figyeljétek a www.behivo.hu oldalt, ahol szeptemberben lesz meghirdetve a jelentkezés.

2014. december 16.

Egyetem, szerintem.


Hello!


Egyetemista vagyok a kormány megszorításai ellenére is. Megszorítások alatt az elérhetetlen pontszámokat és a magyar pénztárcának ismeretlen tandíjakat értem. De sikerült, bejutottam és jelentem sikeresen lehúztam az első szorgalmi időszakot. Olyan szakon ugyan, amit még én is néha úgy hívok -helytelenül- büfészak. Semmit se tanuló, áldiplomás, gyorsétteremben dolgozó szakos vagyok. Sajnálom, hogy az emberek ezt hiszik és azt is sajnálom, hogy én is ezt hittem. Mert igen azt hittem könnyű lesz, mit nekem ez a 3 év...aha persze. Amikor eléd tolják a legérthetetlenebb szövegeket, elméleteket a legbonyolultabb megfogalmazásokkal és idegenebbnél idegenebb szavakkal. Amikor kiderül, hogy vizsgaszűzként is laza 6 vizsga vár rád év végén, akkor már nem mondtam olyan sokszor, hogy "mit nekem ez a 3 év". De ennek ellenére is szeretem. Eddig az egyáltalán nem kreatív, unalmas és érdektelen középiskolai tanagyag uralta az agyam és azt hittem tudok valamit, de sajnos az egyetemen derült ki, hogy az ég világon semmit se tudok semmiről. Ami kicsit fáj és rossz, de pontosan ezért jó. Már ha ennek van egyáltalán valami értelme.
De talán azoknak hasznos lesz ez az írás, akik még nem járnak egyetemre, de szeretnének. Ha még nekik se, akkor legalább én jól elcsesztem az időt a megírásra ahelyett, hogy a holnapi általános filozófia vizsgámra tanultam volna. :)
Tehát viccen kívül:

1. Változtass meg mindent, amit eddig gondoltál és azt hitted az úgy helyes. Nem az számít, hogy ötös legyen és nem is az, hogy görbüljön. Jójó persze számít, hogy átmenj, de inkább az a lényeg neked mit jelentett, mit tanultál belőle, elgondolkoztál-e rajta, vitatkoznál vele vagy csak leszarod.

2. Tied az idő. Nem 1 héttel előtte tudod meg, hogy számonkérés lesz. Előre tudod és úgy tanulsz, ahogy neked kényelmes. Persze ez csak egy elcseszett elmélet, én is az előtte lévő napon kezdtem el tanulni mindenre. De higgyük el, hogy ez létezik.

3. Amikor a puskázás értelmét veszti. Hiába gyártod le napokkal előre a 6-os betűméretű puskákat, ha azt az etalonvizsgán úgyis számon kérik. Egyszer meg kell tanulni, akkor legalább akkor tedd, amikor nem 12 vizsga lesz egy félévben és nem két szakiránnyal 'szenveded' végig a hónapokat.

4. Minden tantárgy egyszer értelmet nyer. Én most nagyon nagyon sokszor szólongatom mások anyukáját hiszen érthetetlenül állok egy-két tantárgy előtt. De én hiszek abban, hogy mindennek van értelme és lesz is. Hiszen semmi sem véletlen. Ugye? kérlek mondjátok hogy így van.

Sok sikert kívánok azoknak, akik terveznek egyetemre járni. Nehéz, teljesen máshogy kell gondolkozni és viselkedni, de már én fél év után is azt mondom, hogy értelmetlen kihagyni :)

Molly.



2014. október 26.

Élménybeszámoló, avagy biciklivel Béda-Karapancsa vidéken

Sziasztok!


Ismét egy nagyszerű lehetőséget kaptam a DUE-tól. A STRAND fesztivál után, egy bicikli túrával egybekötött Study Tour-on vehettem részt.
A Study tour lényege, hogy 1-1 médiumtól 2-2 újságíró körbejár egy vidéket majd cikkek és képek formájában megpróbálja népszerűsíteni azt. A feladat nem könnyű, hiszen 5 nap alatt annyi információval és élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy ezt visszaadni talán lehetetlen.
Eleinte a "bicikli túra" kissé sokkolt, mert ugyan szeretek
kerékpározni sajnos nem sokszor pattanok fel a nyeregbe, de ez nem tántorított vissza ettől a lehetőségtől.


Első állomásunk Mohács volt. Én csupán a történelem könyvekből ismertem ezt a várost, de megmondom őszintén nagyon örülök, hogy ott tölthettem 3 napot. Van valami bája, varázsa a belvárosi résznek. Mindenhol kicsi boltok, fagyizók, padok, játszóterek és kerékpárutak. A házak kicsit a Budai várnegyedére emlékeztetnek.




  Belekóstolhattunk a Busójárás rejtelmeibe és mint kiderült évente mintegy 80 ezer ember jön el ide, a világ szinte minden pontjáról, csak hogy megtekinthesse ezt a "mini fesztivált".




A Szent János Hotelben szálltunk meg 3 éjszakára, a szobánk a Dunára nézett így csodás naplementéknek és napfelkeltéknek örvendhettem :) A hotelben kiváló ellátást kaptunk. Egyetlen fekete pontot adnék a wifi hiányára, mert megnehezítette a munkánkat.







Aztán jött a várva várt biciklizés. Meglepően jól bírtam az utat, bár este kicsit szenvedtem némi lábfájással de megérte!
Végig a horvát határ mentén mentünk.( Persze percenként kaptuk az sms-t, hogy ennyiért meg annyiért tudunk telefonálni :) )
Pihenésképpen vízre szálltunk egy kenuval és felfedeztük a Dunát. A képek mindent elárulnak. Egyszerűen mesés volt, semmi  zaj, csupán néha a madarak csicsergése zavarta meg a csendet vagy egy elvétett motorcsónak.











Az utolsó esténket Harkányban a Termál Hotelben töltöttük. 

Ellátogattunk a híres termálfürdőbe is.  Szerencsére jó időnk volt, különben ennél is jobban vacoghattunk volna a jacuzziban kint a szabad ég alatt :)  A napot borvacsorával zártuk a Crocus Gere Bor Hotel - Wine Spa éttermében. Számomra ez volt a study tour csúcspontja. 3 fajta bor különlegesség és 4 kiváló étel. Nem igazán kedvelem a halakat, de a lazac egyszerűen isteni volt, pedig a megszokottól eltérően volt elkészítve. Mégis a legfinomabb a desszert volt. Csokis sütemény, belül meleg étcsokoládé krémmel mellé vanília fagylalt fügével és mogyoróval. Maga a hely nagyon kellemes és kényelmes. A kiszolgálás kifogástalan volt, minden borról megtudtuk hogyan készül, milyen gyümölcsökből, mit adtak hozzá vagy épp mit nem. Egy biztos, ha Villányban járok valamikor, újra meglátogatom az éttermet. 



















A Study Tour zárásaként körbe mentünk a Siklósi Várban illetve egy tanyán ebédelhettünk. Az egész út során csupán egy rossz élménnyel gazdagodtam, az viszont még mindig látszik a karomon. Egy darázscsípés. :)











Bővebb cikkek és információk: http://www.due.hu/hir/1159/a-hely-ahol-barmikor-atelheted-a-farsangot-bemutatjuk-a-busoudvart

illetve: http://www.due.hu/hir/1160/csodak-foldje-hataron-belul 

Még több kép elérhető galériánkban: https://www.facebook.com/dueduostrand?fref=ts

Molly.

2014. július 20.

Életem a DUE!

Heyho! :) 

Ismét vége egy Due tábornak és még csak a második táborom volt, de mintha már 10 éve ismerném a legnagyszerűbb embereket, akikkel ott találkoztam. Ez a tábor valóban más volt, mint a tavalyi. Viszont annak örültem, hogy a régi táborozók közül sokan visszajöttek és ugyanolyan jól vagy még jobban éreztük magunkat. Sokan mondták ránk, hogy mi rutinos táborozók vagyunk, amit kicsit megmosolyogtam, de talán ők is érezték, hogy 1 nap után az ember otthon érzi magát a táborban és akarva akaratlanul rutinos táborozóvá válik.
Idén is a fotós csoportot választottam és egy nagyszerű csoportvezetőt kaptunk Kecskeméti Dávid helyett mégpedig Sóki Tomit. Sokat tanultam tőle, pedig csak 2 év van köztünk mégis rutinosabb mint bárki más ebben a szakmában. Köszönöm neki, hogy szigorú volt és megtapasztaltuk, hogy milyen lehet az MTI-ben fotósként dolgozni :)
Kicsit belekóstoltam a videózásban is és Kupi (Kupás Gábor) megdícsért, ami nagyon meglepett és innen is puszi érte és köszönöm :) Íme az elkészült videó: 


Nem szeretnék neveket sorolni, mert úgyis tudják a Yolok, a keménymag, "ők", hogy imádom őket és csupán 1 éve ismerem a bagázst, de igazán jó barátokká váltak még úgyis, hogy a távolságok miatt nem tudunk sokszor találkozni. Bármit megoszthatok velük, mellém állnak, jószívűek és #Yolok ( ne jelentsetek fel ;) ) Ahogy a táborzáráson is látszott, megkönnyeztem ezt a 10 napot és kívánom, hogy ez a 10 nap legyen egy egész év. Ahogy Ádi is mondta "Ez nem 10 nap a nyaramból, hanem ez a 10 nap a nyaram." A fenébe is, igaza van :)


Néhány kép a sok ezerből, amik sok szép emléket idéznek vissza számomra :)








                            








Hiányozni fog a macarena tánc, a napi "Eldélyi" megszólítás, az elképesztő partyk, a kemény mag, az OpenStég, a Nádas bisztro, a Balaton, a nevetés, az hogy mindenki elérzékenyült az utolsó nap és zokogott színpadon, az Ó nap ( igen ez is ), a reggeli ébresztő műsorunk Marcival és Tomival, a masszázsok, a lapszerk és EGYSZERŰEN CSAK TI!


Tábor zene: 

Más volt a tábor ez igaz, de ennek ellenére 355 nap és újra együtt, ugyanígy, ennyien. Szeretlek Due :)

Az előző évi bejegyzésem a Due táborról
csakMolly.

2014. július 17.

Due - Durván Kreatív nap - 42

Hellohello!

A Due táborban sokadjára rendezték meg a Durván Kreatív Nap nevezetű programot. A lényege az, hogy csoportokra oszlik a tábor, egyenlően a fotósok, videósok, újságírók, majd kihirdetik a témát. Tavaly is nagy kihívást okozott nekem az "úttörő" szó, idén meg főleg, hiszen amikor elmondta Beke Dani, hogy a téma: "42" először nem igazán tudtam mire gondolni. Mivel a fotós csoportban vagyok idén a táborban, így képeket kellett volna csinálnom a témához illően. Ennek ellenére én a videó készítésében vettem részt.
A nap végén, minden csapat munkáját mustrálják, avagy értékelik és kihirdetnek kategóriánként egy-egy nyertest. Mi a 42-es osztag egy cikkel és egy videóval vittük el a pálmát.
Az alábbiakban olvashatjátok munkánkat. Jó szórakozást! :)

Molly



4+2 legőrültebb dolog, amit valaha megcsináltak
Neked mi volt a legőrültebb dolog, amit eddig megcsináltál? Az általunk megkérdezettek ezeket a válaszokat adták: 
1.       Egy fiúról azt hittem, hogy lány.
Hátsó fele formásan feszített a farmerében, és úgy éreztem, hogy ezt az alkalmat nem hagyhatom ki. Rácsaptam a fenekére, aztán megfordult…
2.       Kupakjával ittam meg 1,5 liter vizet.

A barátaimmal elmentünk a helyi krimóba VB döntőt nézni. Németország- Argentína meccs volt, én meg a spanyolokra fogadtam. Tehát veszett volt az ügy, két órán keresztül ittam azt a vizet.
Sebestyén Vivi
      3.       18. születésnapomon bementem egy dohányboltba, és kijöttem.
Voltam olyan idióta, hogy kihasználtam, hogy már jogom van ehhez. Éppen ezért a születésnapomon bementem a dohányboltba. Beköszöntem, és azzal a lendülettel meg is fordultam.
4.       Megnősültem.
                                  Ez egyértelmű.
+1. Zoknihoz nem ideálisan választott lábbeli.
Ha te is ilyen kemény vagy, próbálj meg szandál-zokniban csajozni.
 
Sebestyén Vivi
+2. Fordítva vettem fel a bukósisakot.

Egy srác elhívott randira, és a motorjával hazavitt. Mivel nagyon tetszett, eléggé izgultam. Valójában annyira ideges voltam, hogy amikor odaadta a bukósisakot, fordítva vettem fel. A sötétségben vakon tapogatóztam, és azt se tudtam, merre áll a fejem.  A srác is észrevette, és 
kopogtatott, hogy fordítva kellene felvennem…




Sebestyén Vivi


42 éve jegygyűrűvel

Nehéz belegondolni, milyen lesz majd később. Később, mikor már elmúlik a kis túlzással önfeledt fiatalkor. Mikor megállapodunk, és belevágjuk a fejszénket egy harmonikus és boldog házasságba. Legalábbis a terv ez. Más kérdés, hogy sok ellenpélda van, amik riasztó hatásúak. Sokak megtántorodva a rengeteg negatív példától, azt mondják szívesebben lennének önállóak vagy egyedüli szülők. Biztos feltették már mindenkinek a kérdést, akár otthon, akár iskolai keretek között: „Hány évesen szeretnétek megállapodni?” Személyes véleményemből, és néhány megkérdezett táborozó válaszából kiindulva, nem mindenki tervez egyáltalán a házasságot/ megállapodást. Sokan 20-as éveikre saccolják. A spontán felmérésem szerint itt a táborban 10-ből 6 valaki mondott csupán egy életkort, amikorra tippeli a házasságot.

Rengeteg olyan házaspár van, akik több tíz éve együtt vannak. Ők azok, akik mindig találnak valami újat a másikban, és hibáikkal együtt szeretik a másikat. Sokáig. Mennyi az a sok? A számokkal játszva, gondoljunk bele. 20 évesen megállapodunk, esetleg 25-30 éves korunkra már családunk van. Az élet kisebbik fele. Máris egy házasságban, esetleg gyerekeink körében találjuk magunkat. És szerencsére vannak elismerésre méltó példák. 42 éve házasok. Már idősek, unokáik vannak, mégis mosolyognak, utaznak. Élvezik az életet!

Mik a tapasztalatai azoknak, akik már 42 évvel ezelőtt mondták ki a boldogító „igen”-t.
Nagyszüleimet kérdeztem, akik ebben ez évben ünneplik a 42. házassági évfordulójukat. Erről meséltek. Inkább nagymamám dominált a beszélgetésben, de nagyapám is helyeselt.

Az első 42 másodperc:
Még a templomban a csók után. „megható” - ennyit tett hozzá nagymamám.

Az első 42 perc:
„Mivel én evangélikus vagyok, nagyapa pedig református, a második esküvőnkön voltunk.”

Az első 42 nap:
A mézes hetek, nászút, végtelen boldogság és szerelem. „Sopronban voltunk nászúton”

Az első 42 hét:
„Összeköltöztünk! Hozzám költözött nagyapa.” - mondta nagymamám.

Az első 42 hónap:
A legnagyobb boldogság, ami érheti az embert. „Megszületett a kisfiúnk!”

Az első 42 év:

A házasság örömei/ csalódások:
„Főleg jó élményeim vannak. A rosszat nem igazán keresem az életben. Inkább azt vallom, hogy fogadjuk el, azt, ami van. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy megbecsüljük egymást, és egymás családját. Illetve a kölcsönös vonzalom fenntartása is lényeges.”

Mi a titkotok?
„Kis szerelem, nagy türelem! Ez a legfontosabb, és persze e mellett egymás megértése is.”

Mit csinálnátok másképp?
„Igazából semmit. Szeretjük azt, ahogy most van. Nem változtatnék, talán csak annyiban, ha megbántam valakit, akkor azt másítanám meg.”

Hogy telnek a mindennapok?
„Rengeteget utazunk, sok helyen voltunk már. Otthon inkább főzni szoktam, takarítani, illetve nagyon szeretünk kettesben sétálni. Beszélgetni is szoktunk, de inkább csak én beszélek, nagyapa csak hallgat, pedig ő is okos dolgokat tudna mondani.”

Egy jó tanács a fiataloknak:
„A házasság jó dolog, ezt fontos kiemelni. A lényeg, hogy meg kell gondolni kihez kötjük az életünket és őt becsülni, szeretni és éreztetni kell vele hogy fontos. Rendkívül fontos a türelem, az akaraterő. És mindent meg lehet oldani!”

42 másodperces randi videó



2014. május 18.

Én és a DUE Sajtófesztivál

 Hello!

Immáron 1 éve vagyok DUE tag és azt kell hogy mondjam, hogy életem egyik legmeghatározóbb 1 éve volt. Olyan barátokra leltem, akikkel ha összefutok, nincs olyan, hogy kínos csend. Nincs olyan, hogy csak egy bizonyos emberrel beszélgessek. Nincs olyan, hogy bizonyos emberek. Egyszerűen csak vagyunk mi, a DUE és ennyi az egész. Vidámság, kapcsolatteremtés és kicsit az "otthonba visszatérés". Ez a három szó jellemzi leginkább én és a DUE kapcsolatát. ( Ígérem többször nem írom le a DUE szót)
2013.05.10. Ekkor nyertem meg az év diákvideósa címet. Ami nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt, és még mindig köszönöm. Ekkor határoztam el, hogy elmegyek a táborba és pár hónapra rá már tudtam, hogy ez életem egyik legjobb döntése.
2014.05.16. Eltelt egy év, most nem neveztem pályázatra, de DUE aktivistaként vettem részt a Sajtófesztiválon. Amikor szembejönnek veled azok az emberek, akiket csak a táborban láttál utoljára, elképesztő érzés. Mindenki örül a másiknak és mindenki egymás nyakába ugrik még akkoris, ha eddig csak két szót váltottak.

Néhány képet szeretnék megosztani veletek, hogy mi is történt velem az idei Sajtófeszten:


Csak, hogy mindenki tudja..


Kiss Ádám-Közönségtalálkozó


Litkai Gergely-Közönségtalálkozó

Mindig nagyszerű műsorokkal készülünk :)


Jövőre ugyanitt  és MINDENKI jöjjön táborba! :)

Molly.

2014. március 20.

A SÖR aranybányája

Hello!

Már régóta szerettem volna eljutni a Dreher Sörgyárba, Kőbányán és végre sikerült. :)
Lány létemre nagy kedvelője vagyok a söröknek és mindig is érdekelt, hogyan is készül, hogyan palackozzák és hogyan jut a boltok polcaira. Mindenkinek tudom ajánlani, akit csak egy kicsit is érdekel ez az először Mezopotámiában készült nedű!
Szeretném veletek megosztani képekkel és egy rövid kis beszámolóval az élményeimet.

Először is fontos, hogy a részvételhez a 18. életév betöltése szükséges. Ezt a portán le is ellenőrzik, úgyhogy legyen nálatok fényképes igazolvány. Készüljetek fel, hogy néhol 40°C-os hőség lesz néhol érdekes szagokkal találkozhattok.

Először is a sörmúzeumot nézhettük meg. Megtudtuk, hogy régen, hogyan készült a sör, megkóstolhattuk a malátát még "nyers" formájában és láthattunk régi üvegeket/dobozokat. Megnéztünk egy filmet a sör eredetéről és a Dreher Sörgyár megalapításáról.

Ezután átmentünk a gyár épületébe és annak megfelelően, ahogy a sör készül olyan sorrendben haladtunk az állomásokon.( Cefrézés, Szűrés, Komlóforralás, Erjesztés, Kondícionálás, Szűrés ismét és végül a csomagolás ) Meglepően nagy tisztaság van az egész épületben. Ugye az ember ahhoz szokott, hogy a gyárban kosz van, meleg, van bűz van nos az utóbbi kettő be is igazolódott, de mégis kellemes meglepetés ért.


Amiből készül



Az első állomások: Cefrézés




A maláta "tea"

A hűtés






Mivel a gyár nagy alapterületű, kényelmesen csak kis vonattal lehet átjutni az egyik épületből a másikba.



A csomagolás



Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a szösszenet és sokan fogtok ellátogatni a folyékony kenyér mennyországába!

Néhány információ: 


Itt található: 1106 Budapest, Jászberényi út 7-11. 
Ennyibe kerül: 1300Ft diák: 1000Ft
Értékelés: 5 csillag ;)

Molly!