Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen volt a DUE tábor, azt válaszolnám: frenetikus, elképesztő, felejthetetlen és rövid. Engedjétek meg, hogy ezeket a jelzőket a továbbiakban kifejtsem.
Aki nem tudná miről is van szó:
A DUE tábor Magyarország legjobb médiatábora, ahol 13 éves kortól bárki kipróbálhatja magát újságíróként, operatőrként, fotósként, rádiósként és műsorvezetőként 10 napon át a Balaton partján. Jól hangzik igaz?
Első táborozóként igencsak nagy félelmekkel indultam el otthonról. Nem ismertem senkit, soha nem jártam még Zánkán, nem fotóztam még "megrendelésre". Fogalmam sem volt mi vár rám, amikor belépek a kapun.
Sokat agyaltam azon, hogyan is meséljem el az élményeimet. Először külön le akartam írni minden napot, de egyszerűen képtelenség, mert a 10 nap számomra 1 nagy pillanat volt, amiket nem lehet kis részekre bontani. Ezért úgy gondolom a legjobb, ha az első benyomást leírom, amikor megérkeztem majd bele-bele pillantva a napokba, megpróbálom átadni az olvasóknak mind azt, amit a DUE adott nekem.
0.nap:
A pályaudvarra érve akadt egy kis gond a jegyvásárlással, de szerencsére apukám megoldotta míg én tökéletesen őrt álltam a csomagoknál. A peronon felfigyeltem egy-két arcra, akik gyanúsan a táborba tartottak. Először Pottert ismertem meg, majd Orsit és végül Kyrát. Mindegyikük első táborozó volt, mint én és szintén nem ismertek senkit.
A vonat út röpke 3 óra volt, ami viszonylag hamar eltelt a jó hangulat és az éterben keringő finom istálló szagok miatt. (eredetük a mai napig ismeretlen).
A tábor helyszínére érve hatalmas molinó fogadott minket illetve a csoportvezetők. Regisztrálás után kézhez kaptuk a "sajtóigazolványunkat", pár hasznos infót a táborról, egy ki kicsodát és nem utolsó sorban a karszalagunkat, amiről érdemes tudni, hogyha egyszer feltetted soha többé nem kerül le rólad. ;)
A szoba kiválasztása nehéz feladatnak bizonyult, de megoldottuk Orsival és Kyrával. Beköltöztünk egy teljesen üres folyosó végi kis szobácskába. (nem véletlenül használok kicsinyítőképzőt). 5 ágy 8 négyzetméteres helységben nem éppen előnyös 5 lány számára. De a jó oldalát nézve egy mosdót és 2 konnektort kaptunk *Allé*.
Miután megbarátkoztunk a környezettel, kopogott az ajtón egy újabb társ, illetve társak, mint később kiderült nem káprázott a szemem egy iker párral kerültünk egy szobába. Fergeteges, amit ők ketten alkottak szinte ámulva néztük, hogy mennyire egyformák és hallgattuk a tipikus iker sztorikat, amiken jót mosolyogtunk.
Este, vicces feladatokkal megkezdődött az ismerkedés a többi táborlakóval. Személy szerint először idegenkedtem a dologtól, de a végére nagyon megtetszett és nagyon élveztem. A táborozók hozzáállása annyira pozitív volt és közvetlen, amivel a "való életben" nem találkozik az ember. Mindenki szemében látszik a jóindulat, a tettvágy és a kedvesség.
A takarodóhoz érve ideje volt lemosni magunkról a vonat utat így a mosdó felé vettük az irányt. Mondanom sem kell 30 akárhány lányra édeskevés 3 zuhanyzó, így már az első este a fiú zuhanyzóban kötöttünk ki. (Erről másnap szó is esett a krónikában)
Így végül tisztán kerültünk az ágyba és az idegen környezet ellenére egészen kényelmesen és mélyen aludtam.
Másnap reggel kiderültek a csoportbeosztások. Én a fotós csoportot jelöltem meg első helyre így szerencsére oda kerülhettem 10 másik táborozóval együtt. Az első nap végére a fotósok rendkívül jó társasággá kovácsolódtak és amiktől eddig tartottam mind elmúltak és egyszerűen csak élveztem Zánkát.
Nem szeretnék senki nevében beszélni, de úgy gondolom, hogy a
PIXELÓGIA a legjobb csoport lett mind közül. Minden pillanatban Zánkacagás és Zánkalandok. (A szóviccek mestereivé váltunk a 10 nap alatt.)
Betekintés:
RÉM: Hajnali fél 8 és alpári pusztító zene szól a rádióból. (5 órával ezelőtt még szorgosan dolgoztunk, hogy a Partilapba a megfelelő kép kerüljön be és ez a hála?) Az üvöltő zenét néha kissé érdes hang töri meg elképesztő költői nyelvezettel, jól kigondolt megfogalmazással, de a legrosszabb megvalósítással.
A nehéz kelés után menekülőre vettük az irányt az étkező felé. Ennek a döntésnek egy oka van: Ott nem szól a rádió.
Szerencsére túléltük Tviszt Kapitány halálhörgését és jutalomként meglátogattuk a Balatoni Nyár c. műsort Révfülöpön. A műsor végén összeterelték a csapatot és Szujó Zoltán látott el minket jó tanácsokkal.
Mivel a Balatont elérte a tikkasztó hőség visszatérve Zánkára, rögtön a strand felé vettük az irányt és megmártózunk a Magyar Tengerben.
Durván Kreatív Délután: Lényege, hogy az eddigitől eltérő csoportokat alkotva egy témát fel kell dolgozni képileg, hangilag és szövegileg. Az idei téma/szó: Az Úttörő volt. A legtöbb csapat a szó szoros értelmében értelmezte a feladatot. Mi viszont a csapatunkkal kicsit másfelé kanyarodtunk, ami végül sajnos nem úgy sült el, ahogy azt mi reméltük. Ennek ellenére mindenki nagyon élvezte, hogy a megszokottól eltérő emberekkel dolgozhatott együtt.
A 4. Partilap: Azért erről írok, mert számomra ez volt a legnagyobb kihívás. 4 éve próbálkozom fotózással, de a portékkal ennyi idő alatt sem tudtam megbarátkozni. De a 4. Partilapnak köszönhetően egészen közel került a szívemhez. Feladatom az volt, hogy 4 ember szokatlan stílusát bemutassam StreetPhoto címen. Először megijedtem a feladattól, de az eredményeket látva boldog lettem, hogy sikerült teljesítenem. Mostantól, ha fotózni támad kedvem, először gondolkodom és csak utána exponálok. :)
Kecskeméti Dávid mondta: a 10 nap után nehezebb visszaszokni a mindennapokba, mint azt gondolná az ember. Most, hogy lassan 4 napja hogy itthon vagyok, egyet kell hogy értsek ezzel a kijelentésével. Egytől egyig hiányzik minden és mindenki. Potyogó könnyekkel hagytam el Zánkát és remélem, hogy jövőre ugyanígy, ugyanott, ugyanekkor mindenkivel találkozhatok.
Köszönöm, hogy megtanultam legyőzni a félelmeimet. Köszönöm, hogy kipróbálhattam új dolgokat. Köszönöm, hogy megismerhettem ilyen nagyszerű embereket. Köszönöm, hogy részt vehettem a NAGY DUE PILLANATBAN.
Molly.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
