*Szavak nélkül a jelenben a múltról*

Halihóó :DD


Mivel tnap és ma nem igazán történt semmi érdemleges gondoltam ma nem írom le a napirendem :D bár tnap egészjól elvoltam Waníval meg Tinával, de elég szar kedvem volt úgyh most nem szakadtam annyit. :) azért a csirkeláb/tánc nagyvolt. meg a köhköhkuköhrvköhaaköhnyköhád xD
Jól dárézunk semmi kétség. (Y) LoL.

szarkedvem örömére (milyen szép ellentét-.-) írtam 2 kis szöveget. Gondoltam megosztom hátha tetszik. Fifinek nagyon tetszett :DD




Szavak nélkül

Próbáltam leírni, megfogalmazni,szavakkal elmondani. De nem ment hisz magam sem értem érzelmeim. A szívem és az eszem harcolnak. Mindkettő túl erős. Azt várom ki győz. Csak erre várok, hogy legyen vége. Vége és soha ne ismétlődjön meg.
Itt hibázom,tudom. Nem várhatok tétlenül. Én vagyok az irányító. Nélkülem a harc nem kezdődött volna el és nélkülem nem fog befejeződni sem. Tennem kell valamit. Próbáltam hallgatni az eszemre, de a szívem közbe szólt. Ők irányítanak. Egymástól függenek, ahogy én is tőlük. Nem tudok megszabadulni egyiktől sem. Mert, ha megszabadulok akkor örökre elveszítem még azt is ami most meg van.
Némán bámulom a falat és próbálom mondatba foglalani, mi az ami most is meg van. Próbálom, de nem tudom.
Csak én érteném még. Másnak nem is kell, csak nekem. Csak én találnék rá szavakat, gondolatokat. De nem találok. Elvesztek. Talán örökre. Örök rejtély marad minden amit érzek. Örökké harcolni fognak.Már szinte fáj szavak nélkül élni..





Múlt a jelenben

Csodálatos volt. Olyan volt mint régen. Meseszép. Gyönyörű. Boldog voltam.Szinte szárnyaltam amikor hozzám ért. Beleremegett minden porcikám. Felemelő volt.
Éreztem hogy szeret. Tudtam, hogy szeretem. Átjárta a meleg a testem. A fejemben szebbnél szebb gondolatok kavarodtak és azt kivántam tartson örökké. Örökké. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sírjak, mert tudtam hogy a kivánságom nem teljesül vagy nevessek azért a pillanatért. Nem tudtam dönteni ezért csak élveztem. Nemtörődve semmivel.
De egy pofonként ért az amit kaptam. Meglepődve és letörve feküdtem mozdulatlanul az ágyon, mereven nézve a falat és arra gondolva, hogy ez az egész csak egy álom volt. Csak egy álom amiről tudom, hogy másnapra el is felejtem.Egy álom ami sosem fog megismétlődni.
Egy ostoba álom amitől a meseszép pillanatok könnyekbe csordultak át. Könnyekbe amik a fájdalmat hordozzák, de még is olyan hamar legördülnek és eltűnnek.
A szívben nincsenek könnyek. Nincsenek hordozók, amik ilyen egyszerűen megszabadítanak minden rossztól. Nem olyan egyszerű elfelejteni ennyi idő után sem főleg ilyen ostoba álmok után.
Szörnyű volt. Ez a jelen. Rettenetes. Letört vagyok és nem tudom sírjak vagy nevessek. Sírjak,mert vége van vagy nevessek mert megtörtént…


remélem tetszik. :)

----------------------------------------------------------------------------

azta************* rosszidőt :@ nem szereteeem :/ csak szarabb lesz a kedvem. :/


Wancsuum :/ annyira szeretlek tudod :) <3


Waní,Tina olyan jó veletek rötyögni :D <3

Fifi köszönöm a tegnapit. :D <3 szeretlek

Bff. jobbulást még mindig. várlak nagyon :)


Najó ez tényleg felvidított :DD






Elnézést a kissé talán csöpögős,unalmas, szomorú bejegyzésről de hát ez van ilyen is kell nemde? :DD Most jó a kedvem már amennyire kell :) <3


Ennyí.


Much Love.


MollyBubble xX