... Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar egy ilyen jó közösség fog kialakulni. Már szinte úgy érzem magam, mintha évek óta oda járnék. Annyira örülök ennek. Nagyon megszerettem mindenkit és hálás vagyok nekik, mert mindig megnevetettnek, még ha nincs is olyan hangulatom akkor is ...
… Annyi emlék sétál el szemem előtt, mikor meglátom fényképed. Minden pillanatra emlékszem. Szinte te neveltél fel. Te tanítottál meg apró dolgokra. Táncolni, hintázni, lépni és szépen beszélni. Azóta mindig te arcod lebeg előttem, mikor ezek a cselekedetek jelennek meg életemben. Azon a rettenetes napon, mikor már végleg el kellett búcsúznom tőled, fákon láttam állatokat. Végig nézték az egészet. Butaságnak tűnik, de én hiszek abban, hogy te is ott voltál közöttük. Nem mutattad,de tudom, hogy szerettél és, ha tudsz most is szeretsz. Remélem, hogy büszkén nézel le rám onnan fentről, a magasból. Szeretném, ha elégedett lennél minden cselekedetemmel, mindennap...
There was a time I was pretty unsure bout everything regarding you Didn't know if you wanted to kiss me or your lips were just twitching But I wondered if you felt it too There's no way to know where this is going but I'm ready Can't officially say were going steady, but You are my apple and I wanna take a bite You may be hard on the outside but you're oh so sweet inside I love when you call and say you're just saying good night my apple, Good night, my apple, Sometime I feel like seeing what you're doing But I feel like I'm getting on your nerves So I pretend like it don't bother me that It's been bout a week since your name was on my caller id That you are my apple and I wanna take a bite I especially love it when you're kissing good night, yeah ( L )
Molly.xX
u.i.: tudom mostanában nem írok túl sokat, de valahogy mindig későn érek haza és nem jut időm semmire. igyekszem bepótolni a lemaradást. sáláálá.
.....I stare at my reflection in the mirror,
why am I doing this to myself.
Losing my mind on a tiny error,
I nearly left the real me on the shelf.
No, no, no, no.
To lose it all, in the blur of the start.
Seeing is deceiving, dreaming is believing.
It's okay not to be okay.
Sometimes it's hard, to follow your heart.
Tears don't mean you're losing, everybody's bruising.
Just be true to who you are.
Who you are, Who you are
Just be true to who you are......
.... Olyan furcsa érzés végig menni azokon a folyosókon, amiken 8 évig jártuk az utunkat. Jó látni a tanárokat, ahogy ránk csodálkoznak és kérdezősködnek, hogy mi van velünk. És látni a gyerekeket, ahogy ránk néznek majd felcsillan a szemük és esetleg ránk köszönnek. Szeretek visszamenni oda. Minden egyes kis darabja valami napra emlékeztet, valami eseményre. Minden terem. Imádok nosztalgiázni....
Flóra, Judit, Viki hiányoztatok : ]
Emese. szorítáás. : D
Miiii. szofisztikáltan bolond vagy ( L )
Ákos. ma. úristen. nagyon hülye vaaaagy. türütüttttüüütüü..kész.
-.... A mai világban miért csinál mindenki mindenből versenyt? Az élet nem egy futópálya. Igaz abba van valami, hogy az tovább jut, aki többet tud. De, ha most egy egyszerű példát veszünk.. a barátság. Mivel pont most vagyok olyan helyzetben, hogy elveszítettem valakit.. vagy inkább valakiket. Okát nem tudom, de valahogy most mindenki eltávolodott tőlem. Valakivel már több, mint egy hónapja nem beszéltem, akivel akkor szinte mindennap találkoztam és beszélgettem. Olyan rossz érzés ez az egész. De visszatérve.. undorítónak tartom, azt ha valaki úgy barátkozik és azt nevezi barátjának, akinél jobb lehet. És ha ezt nem éri el, akkor megpróbálja elérni, hogy úgy legyen és csak azért is versenyzik vele. Ez nem barátság, főleg nem legjobb barátság. Nem a legjobbakról és a legrosszabbakról szól, ez az egész, hanem az egyenlőségről, az egyensúlyról, a mérleg kiegyenlítéséről és a megértésről. Ennek belülről kell, hogy jöjjön. Ösztönös dolognak kell lennie, nem erőltetettnek, mert akkor már rég rossz az, amit teszel. ...-
-... Annyira szeretnék kirni magamból érzéseket. Megfogalmazni mi zajlik bennem, de valahogy nem sikerül. Nem tudom szavakba önteni, azt ami belűl van. Nem fáj, nincs rossz kedvem, de nem is vagyok felhőtlenül jó kedvű. Akárkivel megismerkedtem mindig azt mondta nekem, hogy csak azt látta rajtam milyen boldog vagyok és jó az életem, aztán mikor mélyebben megismert rájött, hogy ez pont, hogy nem így van. Pedig véleményem szerint, annyira jól nem tudom a mosolyom mögé rejteni a gondjaim. Jelenleg nem tudom mi van a lelkem mélyén. Üresnek érzem magam. Magányosnak. Talán az új környezet? Új emberek? nem tudom. ...-
-...Azért köszi, hogy így megutáltatsz az emberekkel és felnagyítasz mindent. Azt hiszem ezért nem ezt érdemlem. Legalábbis nem ilyen erőteljesen. Eléggé rosszul esik, főleg tőled, akiben megbíztam, de úgy látszik nem tudtam ki vagy igazán. Hazudtál. Nem voltál őszinte. Mondtad a dolgaidat, hogy mennyire örülsz nekem és megköszöntél mindent. Inkább mondtál volna el mindent úgy, ahogy most teszed. Ilyen nyersen. Jobban megértettem volna. De már teljesen lényegtelen. Most, hogy ezt az oldaladat is megismertem, már nem sajnálom annyira ezt a dolgot. Jobb így. Nem is töröm magam már ezért. Ha nem akarod, akkor tessék teljesüljön legalább most a vágyad. De azt, hogy soha nem beszéljünk gyerekes dolognak tartom, de rád bízom. Nem érdekel...-
-....A sötét mederben éltem. Lelkem haldoklott. Irány és cél nélkül mentem a fénytelen úton. Nem volt ki irányítson, aki mellettem legyen. Akárki próbált segíteni, nem hagytam, hogy segítsen. Eltaszítottam mindent magam mellől. Nem érdekelt a felszín. Egyetlen ostoba dolog miatt tettem ezt az egészet. Egy dolog, ami uralkodott felettem.Csak mentem az úton. Szinte már feladtam volna, mert nem találtam megoldást, de szerencsére erre nem került sor. Sok pici fénypont csillant fel előttem. Mindegyik fény máshová vezetett. Meg kellett találnom az ideálisat számomra. Mára már tudom, hogy jól döntöttem. Nem tudom, akkor hogyan és miért pont azt, de most érzem, hogy ez a tökéletes számomra. Amire akkor vágytam idővel megkaptam. Sokat szenvedtem, tanácstalan voltam, de most kezdem igazán visszanyerni önmagam. Most ennyi idő után, akármikor visszanézek, mosoly ül az arcomra, mert tudom, hogy butaság volt az amit műveltem és az aki miatt műveltem....-
... Azt hittem eleget nyújtok. Azt hittem minden rendben van. De nem olvastam a sorok között. Nem elég mélyen. Én meg akartam ismerni. A társa akartam lenni. Segíteni, ahogy csak tudok. Próbáltam a legtökéletesebb formámat hozni. De elszúrtam, igen erősen. Ha azt akarom, hogy esetleg újra rendbe jöjjön minden, várnom kell. Időre lesz szükségünk. Nincs értelme másképp az egésznek. De azt sem akarom, hogy túl sok idő elteljen, mert nekem szükségem van erre a kötődésre. Nem ejtettem sok könnyet még e-miatt, mostanáig. Elmondani nem tudom, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet. Teljes szívemből remélem, hogy rendbe fog jönni egyszer és mindketten ugyanannyit fogunk nyújtani egymásnak vagy legalább azt fogjuk gondolni, hogy ugyanannyit adunk és kapunk egymástól és nem lesz olyan helyzet mint most van. Ne haragudj rám, de most egy ideig nem szeretnék beszélgetni. Nem azért mert haragszom, erről szó nincs. Egyszerűen nem szeretnék rontani a helyzeten. ( sa. )...
... Szörnyű rémálmok. Rettenetes arra ébredni, hogy valaki ordít egy hatalmasat, majd nevek jelennek meg előttem és vér folyik. Majd valahogy átlépsz egy másik helyre és az égen korom fekete felhőket látsz közeledni különböző ijesztő formákban. Már több éjszaka erre keltem. Majd háton fekszem nézem a sötét plafont és még hallom halkan azt a fülsiketítő ordítást. Nem értem mi ez. Egyszerűen nem tudok rájönni a megoldásra. Nem tudom a neveket a listán. Nem vagyok képes előidézni egyet sem. Csak azt tudom, hogy ismerem őket. Nagyon félek. Ha erre gondolok máris könny csordul ki szememből, mert nem bírom. Ennyire még nem rettegtem egy álmomtól sem...
...Furcsa, fárasztó, de kifejezetten jó napom volt. Furcsa azért, mert reggel nem a megszokott irányba indult el otthonról, hanem pont az ellenkezőbe, más emberek vártak, más környezettel. Fárasztó, mert ennyit, mint ma még nem utaztam ide-oda-amoda. És jó mert egy nagyon jó osztályt fogtam ki és azt hiszem egy nagyon jó iskolát is. A vicces az, hogy anno, amikor kiderült, hogy ide fogok járni szó szerint sírva fakadtam és már az járt a fejemben, hogy mikor, hogyan fogok átiratkozni. Aztán ahogy teltek a napok, hetek, hónapok egyre jobban kezdtem megbarátkozni a dologgal és mára már nem is tudok másik iskolát elképzelni magamnak...
S.A.-m. rettentően jó volt látni. annyira örültem. hiányoztál. :/
Melcsi.. nagyon hiányoztál.. szorítok. Bff. :')
Miiii. annyira szeretlek :'( jobbulj. holnap látlak (yn)
Viktor. Köszönöm, hogy hívtál. sokat jelentett :)
Europark. lányok. adtam.
nagylájk.
...Érdekes, bizsergető érzés volt látni, ahogy jön velem szembe. Belenézni a szemébe mit sem törődve érzéseivel. A földbe tiporni úgy, ahogy ő tette velem. Elmenni mellette minden érzés nélkül, ami pár hete elképzelhetetlen volt számomra. Majd visszapillantani és látni, hogy ő is ezt teszi. Gúnyos mosolyt formálni és ismét előre nézni és feledni...ennyi volt. bennem mindennek vége. végre..
Szép álmokat. báránykákat, macit, zöld mezőt, angyalkát. meg minden egyebet ;)
... Nagyon hirtelen jött ez a rettentő hideg. Egyik napról a másikra 35fokokból lett 15. Mondják sokan, hogy * hát persze, hogy ilyen az idő, mert jön az átok vagy ha jobban tetszik az iskola* Nem tudom. Számomra ez olyan furcsa, gyerekes dolog, hogy valaki ennyire gyűlöli az iskolát. Nem vagyok stréber kocka. Soha nem voltam kitűnő tanuló bevallom, de az, hogy utáljam az iskolát enyhe túlzásnak mondanám. Elég sok emlék köt hozzá. Főleg, hogy pont most léptem át egy másik iskolába. Életem nagyobb részét a padokban töltöttem, ahogy a legtöbb ilyen korú gyerek. Nem kéne ennyire rühelleni. Miért kell mindig mindennek csak a negatív oldalát látni? Az emberek itt rontanak el mindent. Csak -jaaj, meg nee- lustulnak otthon. És ha valami feladat, vagy akármi eléjük kerül máris keresik benne a rosszat és próbálnak kibújni alóla. Nyilván nekem is vannak olyan pillanataim, amikor negatív vagyok és rossz a kedvem, de valakinek ez rendszeres. Gondoljunk már a jóra is. (Visszatérve az iskolához.) Láthatod a rég nem látott osztálytársaidat. Szünetekben és órákon mehet a hülyülés. Igaz, tanulni kell. És? nagy dolog. Megtanulod. Nem hiába mondják szüleink, hogy ezen múlik a jövőd. Igazuk van, mint általában...
Sok szerencsét mindenkinek a holnap kezdődő, újabb tanévhez : )
.... Az amikor valakit elveszítesz. Amikor már nincs melletted. Nem érzed a kötődést. Amikor már túl sok eltérés van köztetek. Ez a világ egyik legrettenetesebb dolga. Mintha kitépnének valamit a testedből. Elveszítenéd az egyik feled. Mindennap csak arra gondolsz, hogy lehetne ez másképp, de te elrontottad. Megváltozott valami. A sors hozta így. Nem tudsz vele mit kezdeni. De mégis vissza akarod kapni bármi áron. Főleg, mert sok mindenen mentetek keresztül. Amikor elkísértétek egymást a világ végére is. Együtt oldottatok meg ezer meg ezer problémát. Segítettetek egymásnak mindenben és egy idő után elérsz arra pontra, hogy a legjobb barátnődnek vallod mindenki előtt, mert megbízol benne, kedveled mint embert. Egyre jobban megismered és tudod mit reagál a bizonyos szituációkban. Tudod, hogy magára kell hagyni, amikor valami gondja akad és nem kell a nyakában lógni és vigasztalni. Tudod, hogy nem könnyen nyílik meg neked. Nehezen fogadod el, de megérted. Minden hibájával elfogadod és próbálod magadat is elfogadtatni vele, kisebb nagyobb sikerrel. Próbálsz mellette állni akármennyire nehéz is. Támogatod. De egyszerűen valami mindig közbe jön. Valami mindig mindent elront egyik pillanatról a másikra. Nem tudom, hogy mi magunk vagy valami külső erő csinálja, de elszakít. Én ezt nem akarom. Akárhányszor elment több időre, vagy csak pár napra messzebbre éreztem, hogy hiányzik. Hiányzik az, hogy valakinek elmondjak olyan dolgokat, amiket esetleg másnak nem mondanék el. Hiányoznak a hülyeségek, amiket együtt találunk ki. Mi lenne, ha nem csak pár napra törne meg ez az egész, hanem több hétre, hónapra, évre vagy örökre. Nem lennék teljes.... (s.a.)
Miután megérkeztünk a gomba sok ezer fajával teli táborhelyre, megcsináltuk egyedi zászlónkat VidámVízilovak névvel AdaAnyu nagy segítségével, Örömmel mentünk a füves pályára várni a különböző szívatásokat. Nos az, hogy egy vödör vízből a szájunk segítségével halásszunk ki egy szilvát majd fussunk el egy liszttel teli tálcához és szintúgy szájjal keressünk borsmentás cukrokat, talán már szívatásnak nevezném. Istenien néztünk ki az kétségtelen. Azzal, hogy nem aludtam egy röpke percet sem szerintem nem lepek meg senkit. Főleg az esti összekötős, sötét, csoki keresgélés után. Ezeket az apróságokat leszámítva szerintem egy ****jó tábor volt.
Bogi <3 kalandpark vicces volt. Köszönöm. :) Csapat ---- Tarzan, rap adtam.
Holnap Osg?! meglátjuk.... : |
kilencedikévfolyam. biglájk <3
...Vannak pillanatok. Pillanatnyi érzések, amik egyszerűen csak kitörnek belőled. Látják rajtad, a szemedben, az arcodon, hogy valami nincs rendben, de te csak azt hajtogatod, hogy *semmi bajom* de ők nem képesek felfogni, pedig igaz. Majd azt mondogatják, hogy semmi sem történik ok nélkül. Na ez ebben az esetben nem így van. Nem tudom az okát, egyszerűen nem tudok nevetni. Nehezemre esik felfelé görbíteni a számat. Túl erősen húz lefelé. A mély felé. Aztán ez a röpke pár perc elsuhan és újra visszatérek önmagamhoz és már nem küszködöm a torkomban lévő gombóccal és a szememben lévő könnyekkel. Elmúlik és újra mosolygok...
... Amikor túl sok gondolat és esemény gyülemlik fel a fejemben, egyszerűen elmegyek sétálni és letelepszem arra a helyre, ahol a világon a legjobb gondolkozni. Több mint 1 órát ülök egy helyben. Közbe figyelem az embereket és kiürítem a fejem. Aztán rájöttem, hogy az emberek mennyire nem figyelnek társaikra. Csak azt nem értem miért. Ugyanolyanok. Lehet, hogy más a hajuk színe, az alakjuk, a nemük, de attól függően egy fajba tartoznak. De mégis csak saját magukra tudnak gondolni. Mennek a saját fejük után. Szinte nem is néznek körbe. Ha valaki összeesne az utcán fogadok, hogy csak az ott lévő emberek negyede sietne oda felsegíteni, a többiek mintha mi sem történt volna folytatják telefon beszélgetésüket, bedugják a fülükbe a zenét és elmennek. Nem néznek magukba, pedig velük is megtörténhetne hasonló eset. Akkor nekik sem esne jól. Most úgy beszélek, mintha én nem ebbe a *fajba* tartoznék. De legalább én felhívnám a mentőket, körülnéznék az utcán és nem csak önzően saját magamra gondolnék...
... A távolság, kapcsolat romboló. Megismersz valakit, akivel még szeretnél találkozni, mert egyszerűen, olyan kötődés alakult ki köztetek, ami elég erős és aztán szembesülsz azzal, hogy messze van. Nap mint nap beszéltek, és könnybe lábad a szemed, mert tudod, hogy szinte soha nem láthatod újra. Mint egy barát megölelnéd, de nincs melletted. Rettenetes érzés. Néha úgy érzed, mintha üres lennél vagy mintha hiányozna valami az eddig kerek életetből. Igen ebben a helyzetben vagyok most. Megismertem egy jó embert, akit szinte soha nem láthatok újra. Csak beszélhetek vele virtuálisan semmi több. Mindig valami megnehezíti az életem. Azt hittem én irányíthatom, de borzasztó nagyot tévedtem...
... Nagyon hirtelen jött ez a rettentő hideg. Egyik napról a másikra 35fokokból lett 15. Mondják sokan, hogy * hát persze, hogy ilyen az idő, mert jön az átok vagy ha jobban tetszik az iskola* Nem tudom. Számomra ez olyan furcsa, gyerekes dolog, hogy valaki ennyire gyűlöli az iskolát. Nem vagyok stréber kocka. Soha nem voltam kitűnő tanuló bevallom, de az, hogy utáljam az iskolát enyhe túlzásnak mondanám. Elég sok emlék köt hozzá. Főleg, hogy pont most léptem át egy másik iskolába. Életem nagyobb részét a padokban töltöttem, ahogy a legtöbb ilyen korú gyerek. Nem kéne ennyire rühelleni. Miért kell mindig mindennek csak a negatív oldalát látni? Az emberek itt rontanak el mindent. Csak -jaaj, meg nee- lustulnak otthon. És ha valami feladat, vagy akármi eléjük kerül máris keresik benne a rosszat és próbálnak kibújni alóla. Nyilván nekem is vannak olyan pillanataim, amikor negatív vagyok és rossz a kedvem, de valakinek ez rendszeres. Gondoljunk már a jóra is. (Visszatérve az iskolához.) Láthatod a rég nem látott osztálytársaidat. Szünetekben és órákon mehet a hülyülés. Igaz, tanulni kell. És? nagy dolog. Megtanulod. Nem hiába mondják szüleink, hogy ezen múlik a jövőd. Igazuk van, mint általában...