Look around!

Hello.



... Amikor túl sok gondolat és esemény gyülemlik fel a fejemben, egyszerűen elmegyek sétálni és letelepszem arra a helyre, ahol a világon a legjobb gondolkozni. Több mint 1 órát ülök egy helyben. Közbe figyelem az embereket és kiürítem a fejem. Aztán rájöttem, hogy az emberek mennyire nem figyelnek társaikra. Csak azt nem értem miért. Ugyanolyanok. Lehet, hogy más a hajuk színe, az alakjuk, a nemük, de attól függően egy fajba tartoznak. De mégis csak saját magukra tudnak gondolni. Mennek a saját fejük után. Szinte nem is néznek körbe. Ha valaki összeesne az utcán fogadok, hogy csak az ott lévő emberek negyede sietne oda felsegíteni, a többiek mintha mi sem történt volna folytatják telefon beszélgetésüket, bedugják a fülükbe a zenét és elmennek. Nem néznek magukba, pedig velük is megtörténhetne hasonló eset. Akkor nekik sem esne jól. Most úgy beszélek, mintha én nem ebbe a *fajba* tartoznék. De legalább én felhívnám a mentőket, körülnéznék az utcán és nem csak önzően saját magamra gondolnék...




(L)






Molly.xX