Due - Durván Kreatív nap - 42

Hellohello!

A Due táborban sokadjára rendezték meg a Durván Kreatív Nap nevezetű programot. A lényege az, hogy csoportokra oszlik a tábor, egyenlően a fotósok, videósok, újságírók, majd kihirdetik a témát. Tavaly is nagy kihívást okozott nekem az "úttörő" szó, idén meg főleg, hiszen amikor elmondta Beke Dani, hogy a téma: "42" először nem igazán tudtam mire gondolni. Mivel a fotós csoportban vagyok idén a táborban, így képeket kellett volna csinálnom a témához illően. Ennek ellenére én a videó készítésében vettem részt.
A nap végén, minden csapat munkáját mustrálják, avagy értékelik és kihirdetnek kategóriánként egy-egy nyertest. Mi a 42-es osztag egy cikkel és egy videóval vittük el a pálmát.
Az alábbiakban olvashatjátok munkánkat. Jó szórakozást! :)

Molly

4+2 legőrültebb dolog, amit valaha megcsináltak

Neked mi volt a legőrültebb dolog, amit eddig megcsináltál? Az általunk megkérdezettek ezeket a válaszokat adták: 

1.       Egy fiúról azt hittem, hogy lány.

Hátsó fele formásan feszített a farmerében, és úgy éreztem, hogy ezt az alkalmat nem hagyhatom ki. Rácsaptam a fenekére, aztán megfordult…

2.       Kupakjával ittam meg 1,5 liter vizet.

A barátaimmal elmentünk a helyi krimóba VB döntőt nézni. Németország- Argentína meccs volt, én meg a spanyolokra fogadtam. Tehát veszett volt az ügy, két órán keresztül ittam azt a vizet.

Sebestyén Vivi

      3.       18. születésnapomon bementem egy dohányboltba, és kijöttem.

Voltam olyan idióta, hogy kihasználtam, hogy már jogom van ehhez. Éppen ezért a születésnapomon bementem a dohányboltba. Beköszöntem, és azzal a lendülettel meg is fordultam.

4.       Megnősültem.

                                  Ez egyértelmű.

+1. Zoknihoz nem ideálisan választott lábbeli.

Ha te is ilyen kemény vagy, próbálj meg szandál-zokniban csajozni.

 

Sebestyén Vivi

+2. Fordítva vettem fel a bukósisakot.

Egy srác elhívott randira, és a motorjával hazavitt. Mivel nagyon tetszett, eléggé izgultam. Valójában annyira ideges voltam, hogy amikor odaadta a bukósisakot, fordítva vettem fel. A sötétségben vakon tapogatóztam, és azt se tudtam, merre áll a fejem.  A srác is észrevette, és 

kopogtatott, hogy fordítva kellene felvennem…

Sebestyén Vivi

42 éve jegygyűrűvel

Nehéz belegondolni, milyen lesz majd később. Később, mikor már elmúlik a kis túlzással önfeledt fiatalkor. Mikor megállapodunk, és belevágjuk a fejszénket egy harmonikus és boldog házasságba. Legalábbis a terv ez. Más kérdés, hogy sok ellenpélda van, amik riasztó hatásúak. Sokak megtántorodva a rengeteg negatív példától, azt mondják szívesebben lennének önállóak vagy egyedüli szülők. Biztos feltették már mindenkinek a kérdést, akár otthon, akár iskolai keretek között: „Hány évesen szeretnétek megállapodni?” Személyes véleményemből, és néhány megkérdezett táborozó válaszából kiindulva, nem mindenki tervez egyáltalán a házasságot/ megállapodást. Sokan 20-as éveikre saccolják. A spontán felmérésem szerint itt a táborban 10-ből 6 valaki mondott csupán egy életkort, amikorra tippeli a házasságot.

Rengeteg olyan házaspár van, akik több tíz éve együtt vannak. Ők azok, akik mindig találnak valami újat a másikban, és hibáikkal együtt szeretik a másikat. Sokáig. Mennyi az a sok? A számokkal játszva, gondoljunk bele. 20 évesen megállapodunk, esetleg 25-30 éves korunkra már családunk van. Az élet kisebbik fele. Máris egy házasságban, esetleg gyerekeink körében találjuk magunkat. És szerencsére vannak elismerésre méltó példák. 42 éve házasok. Már idősek, unokáik vannak, mégis mosolyognak, utaznak. Élvezik az életet!

Mik a tapasztalatai azoknak, akik már 42 évvel ezelőtt mondták ki a boldogító „igen”-t.

Nagyszüleimet kérdeztem, akik ebben ez évben ünneplik a 42. házassági évfordulójukat. Erről meséltek. Inkább nagymamám dominált a beszélgetésben, de nagyapám is helyeselt.

Az első 42 másodperc:

Még a templomban a csók után. „megható” - ennyit tett hozzá nagymamám.

Az első 42 perc:

„Mivel én evangélikus vagyok, nagyapa pedig református, a második esküvőnkön voltunk.”

Az első 42 nap:

A mézes hetek, nászút, végtelen boldogság és szerelem. „Sopronban voltunk nászúton”

Az első 42 hét:

„Összeköltöztünk! Hozzám költözött nagyapa.” - mondta nagymamám.

Az első 42 hónap:

A legnagyobb boldogság, ami érheti az embert. „Megszületett a kisfiúnk!”

Az első 42 év:

A házasság örömei/ csalódások:

„Főleg jó élményeim vannak. A rosszat nem igazán keresem az életben. Inkább azt vallom, hogy fogadjuk el, azt, ami van. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy megbecsüljük egymást, és egymás családját. Illetve a kölcsönös vonzalom fenntartása is lényeges.”

Mi a titkotok?

„Kis szerelem, nagy türelem! Ez a legfontosabb, és persze e mellett egymás megértése is.”

Mit csinálnátok másképp?

„Igazából semmit. Szeretjük azt, ahogy most van. Nem változtatnék, talán csak annyiban, ha megbántam valakit, akkor azt másítanám meg.”

Hogy telnek a mindennapok?

„Rengeteget utazunk, sok helyen voltunk már. Otthon inkább főzni szoktam, takarítani, illetve nagyon szeretünk kettesben sétálni. Beszélgetni is szoktunk, de inkább csak én beszélek, nagyapa csak hallgat, pedig ő is okos dolgokat tudna mondani.”

Egy jó tanács a fiataloknak:

„A házasság jó dolog, ezt fontos kiemelni. A lényeg, hogy meg kell gondolni kihez kötjük az életünket és őt becsülni, szeretni és éreztetni kell vele hogy fontos. Rendkívül fontos a türelem, az akaraterő. És mindent meg lehet oldani!”

42 másodperces randi videó

Én és a DUE Sajtófesztivál

 Hello!

Immáron 1 éve vagyok DUE tag és azt kell hogy mondjam, hogy életem egyik legmeghatározóbb 1 éve volt. Olyan barátokra leltem, akikkel ha összefutok, nincs olyan, hogy kínos csend. Nincs olyan, hogy csak egy bizonyos emberrel beszélgessek. Nincs olyan, hogy bizonyos emberek. Egyszerűen csak vagyunk mi, a DUE és ennyi az egész. Vidámság, kapcsolatteremtés és kicsit az "otthonba visszatérés". Ez a három szó jellemzi leginkább én és a DUE kapcsolatát. ( Ígérem többször nem írom le a DUE szót)
2013.05.10. Ekkor nyertem meg az év diákvideósa címet. Ami nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt, és még mindig köszönöm. Ekkor határoztam el, hogy elmegyek a táborba és pár hónapra rá már tudtam, hogy ez életem egyik legjobb döntése.
2014.05.16. Eltelt egy év, most nem neveztem pályázatra, de DUE aktivistaként vettem részt a Sajtófesztiválon. Amikor szembejönnek veled azok az emberek, akiket csak a táborban láttál utoljára, elképesztő érzés. Mindenki örül a másiknak és mindenki egymás nyakába ugrik még akkoris, ha eddig csak két szót váltottak.

Néhány képet szeretnék megosztani veletek, hogy mi is történt velem az idei Sajtófeszten:

Csak, hogy mindenki tudja..

Kiss Ádám-Közönségtalálkozó

Litkai Gergely-Közönségtalálkozó

Mindig nagyszerű műsorokkal készülünk :)

Jövőre ugyanitt  és MINDENKI jöjjön táborba! :)

Molly.

A SÖR aranybányája

Hello!

Már régóta szerettem volna eljutni a Dreher Sörgyárba, Kőbányán és végre sikerült. :)
Lány létemre nagy kedvelője vagyok a söröknek és mindig is érdekelt, hogyan is készül, hogyan palackozzák és hogyan jut a boltok polcaira. Mindenkinek tudom ajánlani, akit csak egy kicsit is érdekel ez az először Mezopotámiában készült nedű!
Szeretném veletek megosztani képekkel és egy rövid kis beszámolóval az élményeimet.

Először is fontos, hogy a részvételhez a 18. életév betöltése szükséges. Ezt a portán le is ellenőrzik, úgyhogy legyen nálatok fényképes igazolvány. Készüljetek fel, hogy néhol 40°C-os hőség lesz néhol érdekes szagokkal találkozhattok.

Először is a sörmúzeumot nézhettük meg. Megtudtuk, hogy régen, hogyan készült a sör, megkóstolhattuk a malátát még "nyers" formájában és láthattunk régi üvegeket/dobozokat. Megnéztünk egy filmet a sör eredetéről és a Dreher Sörgyár megalapításáról.

Ezután átmentünk a gyár épületébe és annak megfelelően, ahogy a sör készül olyan sorrendben haladtunk az állomásokon.( Cefrézés, Szűrés, Komlóforralás, Erjesztés, Kondícionálás, Szűrés ismét és végül a csomagolás ) Meglepően nagy tisztaság van az egész épületben. Ugye az ember ahhoz szokott, hogy a gyárban kosz van, meleg, van bűz van nos az utóbbi kettő be is igazolódott, de mégis kellemes meglepetés ért.

Amiből készül

Az első állomások: Cefrézés

A maláta "tea"

A hűtés

Mivel a gyár nagy alapterületű, kényelmesen csak kis vonattal lehet átjutni az egyik épületből a másikba.

A csomagolás

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a szösszenet és sokan fogtok ellátogatni a folyékony kenyér mennyországába!

Néhány információ: 

Itt található: 1106 Budapest, Jászberényi út 7-11. 
Ennyibe kerül: 1300Ft diák: 1000Ft
Értékelés: 5 csillag ;)

Molly!

Egy kicsit a Teljesítménytúrákról.

Hello!


Idén, a barátom által megismerkedem a teljesítménytúra fogalmával. Eddig is tudtam, hogy létezik, de soha nem tapasztaltam meg azelőtt. Így két 20km-es túra után MINDENKINEK csak ajánlani tudom. Eszméletlen élményt, edzést és látványt nyújt.
Aki még nem volt ilyen túrán, annak szeretném bemutatni képekkel együtt, hogy milyen is egy teljesítménytúra, mire kell felkészülni, mit érdemes magunkkal vinni.
Javaslom, hogy először NE egy 20 km-es 680 m emelkedésű túrát válasszunk, mert garantáltan másnapra nem fogunk tudni járni. Tapasztalat. Inkább egy könnyebb 300 m emelkedésű 10 km-es túrára menjünk első alkalommal.


Felszerelés:

1. Nagyon kényelmes lehetőleg túracipő ( akár 6 óra intenzív sétához is bármilyen terepen )
2. Min. 2l folyadék ( javaslom a meleg teát és a vizet )
3. Réteges öltözet ( Lent a lombok alatt hideg lehet, fent már süthet a nap )
4. 1-2 szendvics és 1 szelet csoki ( az eddigi tapasztalat az, hogy bármennyire is kemény a túra, az ember   nem lesz éhes közben )
5. Esőkabát ( soha nem lehet tudni )
6. Kis hátizsák
7. Nem utolsó sorban képrögzítő eszköz

Tennivalók a túra előtt: 

1. Rengeteg magyar oldal van, ami szervez minden hétvégére túrákat. Ezeket érdemes rendszeresen böngészni, utánajárni. ( http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/ )
2. Ha kiválasztottuk a megfelelőt vagy regisztrálunk vagy a helyszínen jelentkezünk.
3. Általában egy túra nevezési díja 500-1000Ft közé esik, de ez mindig megtérül, hiszen a checkpointoknál, túra közben mindenki kap térképet, csokit, szendvicset, teát és a túra végén oklevelet, kitűzőt, meleg ételt.
4. Készüljünk fel a korán kelésre. Mivel a túrahelyszínek általában nem könnyen elérhetőek, sokat kell utazni és a rajt általában 7:30 és 9:00 óra között indul.


Legutóbbi túránk a Sorrento-sziklákhoz vezetett Makkosmárián, Normafán, Tündér-hegyen és a piktortéglákon át.

Mivel korán indul a rajt a hegyekben eleinte ködre számítsunk. 

 Gondolná azt bárki, hogy egy ilyen kis hegyről ilyen gyönyörű a kilátás? :)

Még egy egyszerű erdei út is milyen gyönyörű.

A hegyre felfelé menet soha ne felejtsünk el visszapillantani :)

Az apró dolgok mellett ne haladjunk el olyan gyorsan.

Tennivalók a túra után: 

1. Érjünk haza épségben.
2. Aznapra már lehetőleg ne tervezzünk semmit.
3. Pihenjünk, vegyünk fürdőt, igyunk teát és ha van rá lehetőség valakitől kérjünk egy masszírozást.
4. Tervezzük meg a következőt és mindig egy kicsit tegyük magasabbra a lécet. Garantáltan menni fog a nehezebb is ;)

Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét egy jó kis tavaszi túrához. Érdemes nézelődni köztük, mert nagyszerű helyek vannak még az országban amikről nem is tudunk, pedig itt vannak az orrunk előtt. Vigyük magunkkal kutyánkat, barátunkat, gyermekünket. 

Ezzel a Normafán fotózott képpel kívánok mindenkinek izomlázas, kemény, de nagyszerű túrákat. :)

Molly.

Money, Money, Money

Hy!


Néha megállsz merengeni,
Azon gondolkozol, hogyan tudnál teremteni
Pénzt, mert az emberiségnek ez a kincs
Ami valljuk be őszintén nincs.
Egy cafat papír, ami valaha fa volt,
aztán valaki egyszer kigondolt
egy ötletet, Oxigénből gyűlöletet.
Mert, akinek sok van megvetjük
Akinek kevés, számba se vesszük.
Igen, valóban ezért élünk, gratulálok sapiensek
És még azt mondják rólunk "intelligensek".
Ha már férfi legyen dús gazdag,
Ez aztán egy kibaszott nagy maszlag.
Talán észre kéne venni az apró örömöket,
És nem sorra venni a Hugo Boss öltönyöket.
Legyünk gazdagok fejben,
S Ne legyen az életünk egy véget nem érő verseny.
Legyünk jók az ágyban,
Legyünk jó barátok a pácban,
Legyünk remek gyermekek
Legyünk mindig figyelmesek.
Legyünk mosolygósak,
Adjuk magunkat oda a bolygónak.

Egy érzés...

Hy!        


Egy régi emlék.
Egy kiragadott pillanat.
Egy szerelem, ami örökké tarthat.
Egy perc, amikor úgy érzed csak te vagy.
Egy nap, amikor igazán élsz.
Egy pillanat, amikor azt hiszed félsz.
Egy barát, akiben bízhatsz.
Egy váll, amin mindig sírhatsz.
Egy érzés, ami megszállt.
Egy év, ami hamar elszállt....


Molly.

Ismét egy Továbbtanulás..

Hy!


Felháborító és undorítóan embertelen. Valahogy ezzel a két szóval jellemezném a magyar oktatási rendszert... Ohhh és igen ismét itt tartok, hurrá!
Az imént számoltam ki, mert kíváncsi voltam, hogyha abban a rendkívüli esetben ha MINDEN azaz  töri, matek, magyar, angol emelt, média érettségimet 100%-osra írom és mellé van egy nyelvvizsgám még ÍGY SEM tudok bejutni az államilag támogatott helyre, mert 5 egész ponttal lecsúsztam róla. Ilyenkor kezd el gondolkozni az ember, hogy komolyan mi a fenének képzelik a mai 18 éveseket? Gépeknek? Olyan embereknek, akik azért élnek, hogy töri évszámokat és matek képleteket tanuljanak? Amiket persze az életük során soha vagy csak minimálisan használnak? Hogyan válasszam ki, hogy miből emeltezem, ha évente viszik fel a pontszámokat és nem ám csak pár tíz pontocskával hanem 150-200 ponttal?!
Undorítóan embertelen és utálom, hogy a kedvelt Egyetemem szemében csak egy pontszám vagyok. Hiába akarom, nem tud megismerni a dékán. Nem fogja tudni, hogy milyen eredményeket értem el abban a szakmában, ahová be szeretnék kerülni. Csak azt fogja látni, hogy hányas vagyok matekból.. hát ez nagyszerű. Köszönöm magyarország. ( bocsi de ebben az esetben nem érdemel nagy kezdőbetűt )
De komolyan ér ennyit ez az egész hacacáré?


Molly.

Csak egy szösszenet.

Hello újra! Ez nem múlik, ez ott marad
S csak egy örök cafat
Ami azt hiszi úrrá lehet rajtam
Pedig hiába raktam,
tettem magam ennek a szerencsétlennek,
Mint egy apró kisgyereknek

Kinek csak egy undorító játék kell
Igen, igen a kis peckes mell.
Mert egy férfi ilyen
Neki csak az az egy mirigyem
és persze az a kis borsó ott lenn.
Na és a mentegetőzés, hogy miért késett
Persze én tudom, hogy csak a pornó oldalon böngészett,

Szebb és jobb bulák után, mert igen a férfi így hívja
A kifejlett nő egyedet és amikor felhívja
Édesem, borsóm, kedvesem a megszólítás,
Szerinte csak ennyi a meghódítás.
Jó lenne már ezeknek megtanítani,
hogy mi az hogy jó modor
És, hogy néha egy csokor
Virág, nem a Voksán.

Lehet egy csók vagy egy kedves mosoly
Igazából nem kell semmi komoly
Csak annyi, hogy érezzem, hogy szeretnek
És nem csak egyedül a keblemnek
Hanem szememnek is örül
És minden lány közül
Csak nekem mondja, hogy szeretlek.

Molly.

2014 - Everything has changed

Hello Idegen!

Talán késő, talán nem de mindenkinek, aki egyszer idetévedt Nagyon Boldog Új Évet kívánok! Remélem még senki sem szegte meg az újévi fogadalmait ( én még nem ;) )
Vicces dolog ez az új év, mi emberek kitaláltunk egy napot amikor az egész éves fáradalmakat kiengedhetjük, mindent magunk mögött hagyva a földön fetrenghetünk részegen és másnap nyomhatjuk az ágyat. De mégis van valami varázsa az egésznek. Amikor elérkezünk az 5..4..3..2..BÚÉK pillanathoz, valami mindig más lesz, megváltozik körülöttünk valami, pedig minden megy úgy ahogy eddig, de belül mégis azt érezzük, hogy igen ez az év jobb lesz mint az előző...és talán így is lesz.
Úgyhogy mindenkinek sok sikert és boldogságot.


Molly voltam.

Eredendő bűn?

Hello!

"Melankólia, magyar pestis már évszázadok óta,
A nép melynek fájdalmas a himnusza."
( Punnany Massif )

Szép sorok Őszinték. Minden költőnk megírta. Mi magyarok bűnösek vagyunk. Szomorkodunk. Csak a negatív. Semmi öröm, vagy ha mégis látszat. Elvakítanak. Kik? Nem tudom. Akiknek hiszünk. Ez bűn? Nem hinni nem bűn. A rosszba hinni az a bűn. Változtatni lehet? Lehetne, bár több száz év alatt nem sikerült. Menekülés. Ezt tesszük. Menekülünk az elől, ami fáj. Elkerüljük, mert bánt. Ilyen lenne? Bánt? Megsebez? Elüldöz? Bántsuk vissza. Félelem. Nem merjük. Ha ő mer, mi miért nem? Erősebb? Szép. Őszinték.Elvakít. Bűn. Elég!

S.W.A.G az új PÁWA..

Hy!


Olyan régóta meg akarom fogalmazni a gondolataimat a mai velem egyidősekkel kapcsolatban. Sokszor kívánom, hogy bárcsak csak 7 évvel előbb születtem volna, mert már én szégyellem magam, hogy milyen sötétek a tizenévesek. Én megértem, hogy néha rövidebb azt írni, hogy "naon" vagy "tom", de hogy még meghosszabbítanak néhány szót : fell, lessz..vagy a felakarlak hívni egybeírva áucs..  és az a gond, hogy nem véletlenül nyomják félre. Nem mondom, hogy tökéletes helyesírásom van, mindenki hibázik, de még ezek az emberek osztják az észt FACEBOOK-on. Igen, mert ha közösségi portálokon írod az okosságokat, akkor felfigyelnek rád az emberek és SWAG leszel, főleg ha csücsörítős képet raksz fel magadról úgy, hogy kint van a melled 12! évesen.. Általános iskolás vagy és azzal menőzöl, hogy jajj megvolt az a csávó is meg az is.. te jó isten és ez a dicsőség ebben a korban. Meg a péntek esti bulik, ahol rázni tudod a segged, és akkora ribanc lehetsz, amekkorára egy igazi pedofil vágyik ;) Anyukád igazán várhatna otthon egy kicseszett nagy pofonnal. Csak az a baj, hogy nem fog, mert már régen elkésett a neveléseddel. Csírájában kellett volna elfojtani.

A másik fele a fiúcskák, mert sajnos férfiak nem lesztek a V nyakú pólóban és a bokáig érő nadrágban. Ez kinek tetszik? Ja, hogy a csücsörítős lányoknak. Megnézném a közös gyereketeket. 
Ja, hogy anyuci apuci tolja alátok a pénzt.. kíváncsi lennék, hogy milyen a bizonyítványod és majd ha nem lesz anyuci apuci akkor, hogy tartod majd fent a segged?





Molly.

(Elnézést az obszcén kifejezésekért) 

Ui.: obszcén jelentése: szeméremsértő, trágár
Csak a TI kedvetekért ;)

Továbbtanulás?! NO WAY!

Hello!

Elérkeztem életemnek arra a szakaszára, amikor pontosan ilyen sorrendben zajlanak az események
--> szalagavató-tanulás-érettségi-egyetem..hah igen az egyetem a mai magyar fiatalság körében nagy fejtörést okoz ez a szó. Hova? Miért? Képes vagyok-e rá? Lesz-e elég PONTOM? Igen azok a kis szar pontok vagyunk mi tizenévesek. Nem emberek, hanem pontok. Minél nagyobb szám vagy annál tehetségesebb vagy színészként, fotósként, programozóként vagy üzletkötőként. Gratulálok ehhez a mentalitáshoz a magyar oktatási rendszernek! Ami még rátesz egy lapáttal, hogy ezeket a ponthatárokat évente még növelni is kell, hogy az érettségizők tutira kimenjenek külföldre dolgozni.

    Miért kell azon gondolkoznom, hogy papírt kéne szereznem arról, hogy terhes vagyok  a plusz 10 pontért, ami lehet, hogy hozzásegít, ahhoz, hogy bekerülhessek egy egyetemre? Miért kell nekem kisebbségbe tartoznom vagy halál gazdagnak lenni? Mert az biztos, hogy a fél évnyi tandíjat egy magyar ember átlagkeresetéből képtelenség kifizeti. Ugyan már.. És akkor jönnek a csodálatos diákhitelek. Kész röhej, majd a nyugdíjamból fogom fizetni, persze meg a l**aszt.. már elnézést.
És ilyenkor.. hopp csökken a magyar fiatalok száma Magyarországon? Kérdezem én, NEM EGYÉRTELMŰ a csökkenés oka?


Molly.

Ez DUE!

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen volt a DUE tábor, azt válaszolnám: frenetikus, elképesztő, felejthetetlen és rövid. Engedjétek meg, hogy ezeket a jelzőket a továbbiakban kifejtsem.

Aki nem tudná miről is van szó:
A DUE tábor Magyarország legjobb médiatábora, ahol 13 éves kortól bárki kipróbálhatja magát újságíróként, operatőrként, fotósként, rádiósként és műsorvezetőként 10 napon át a Balaton partján. Jól hangzik igaz?

     Első táborozóként igencsak nagy félelmekkel indultam el otthonról. Nem ismertem senkit, soha nem jártam még Zánkán, nem fotóztam még "megrendelésre". Fogalmam sem volt mi vár rám, amikor belépek a kapun.
     Sokat agyaltam azon, hogyan is meséljem el az élményeimet. Először külön le akartam írni minden napot, de egyszerűen képtelenség, mert a 10 nap számomra 1 nagy pillanat volt, amiket nem lehet kis részekre bontani. Ezért úgy gondolom a legjobb, ha az első benyomást leírom, amikor megérkeztem majd bele-bele pillantva a napokba, megpróbálom átadni az olvasóknak mind azt, amit a DUE adott nekem.

0.nap: 
    A pályaudvarra érve akadt egy kis gond a jegyvásárlással, de szerencsére apukám megoldotta míg én tökéletesen őrt álltam a csomagoknál. A peronon felfigyeltem egy-két arcra, akik gyanúsan a táborba tartottak. Először Pottert ismertem meg, majd Orsit és végül Kyrát. Mindegyikük első táborozó volt, mint én és szintén nem ismertek senkit.
    A vonat út röpke 3 óra volt, ami viszonylag hamar eltelt a jó hangulat és az éterben keringő finom istálló szagok miatt. (eredetük a mai napig ismeretlen).
A tábor helyszínére érve hatalmas molinó fogadott minket illetve a csoportvezetők. Regisztrálás után kézhez kaptuk a "sajtóigazolványunkat", pár hasznos infót a táborról, egy ki kicsodát és nem utolsó sorban a karszalagunkat, amiről érdemes tudni, hogyha egyszer feltetted soha többé nem kerül le rólad. ;)
     A szoba kiválasztása nehéz feladatnak bizonyult, de megoldottuk Orsival és Kyrával. Beköltöztünk egy teljesen üres folyosó végi kis szobácskába. (nem véletlenül használok kicsinyítőképzőt). 5 ágy 8 négyzetméteres helységben nem éppen előnyös 5 lány számára. De a jó oldalát nézve egy mosdót és 2 konnektort kaptunk *Allé*.
     Miután megbarátkoztunk a környezettel, kopogott az ajtón egy újabb társ, illetve társak, mint később kiderült nem káprázott a szemem egy iker párral kerültünk egy szobába. Fergeteges, amit ők ketten alkottak szinte ámulva néztük, hogy mennyire egyformák és hallgattuk a tipikus iker sztorikat, amiken jót mosolyogtunk.
     Este, vicces feladatokkal megkezdődött az ismerkedés a többi táborlakóval. Személy szerint először idegenkedtem a dologtól, de a végére nagyon megtetszett és nagyon élveztem. A táborozók hozzáállása annyira pozitív volt és közvetlen, amivel a "való életben" nem találkozik az ember. Mindenki szemében látszik a jóindulat, a tettvágy és a kedvesség.
    A takarodóhoz érve ideje volt lemosni magunkról a vonat utat így a mosdó felé vettük az irányt. Mondanom sem kell 30 akárhány lányra édeskevés 3 zuhanyzó, így már az első este a fiú zuhanyzóban kötöttünk ki. (Erről másnap szó is esett a krónikában)
Így végül tisztán kerültünk az ágyba és az idegen környezet ellenére egészen kényelmesen és mélyen aludtam.


Másnap reggel kiderültek a csoportbeosztások. Én a fotós csoportot jelöltem meg első helyre így szerencsére oda kerülhettem 10 másik táborozóval együtt. Az első nap végére a fotósok rendkívül jó társasággá kovácsolódtak és amiktől eddig tartottam mind elmúltak és egyszerűen csak élveztem Zánkát.
Nem szeretnék senki nevében beszélni, de úgy gondolom, hogy a PIXELÓGIA a legjobb csoport lett mind közül. Minden pillanatban Zánkacagás és Zánkalandok. (A szóviccek mestereivé váltunk a 10 nap alatt.)


Betekintés: 

RÉM: Hajnali fél 8 és alpári pusztító zene szól a rádióból. (5 órával ezelőtt még szorgosan dolgoztunk, hogy a Partilapba a megfelelő kép kerüljön be és ez a hála?) Az üvöltő zenét néha kissé érdes hang töri meg elképesztő költői nyelvezettel, jól kigondolt megfogalmazással, de a legrosszabb megvalósítással.
     A nehéz kelés után menekülőre vettük az irányt az étkező felé. Ennek a döntésnek egy oka van: Ott nem szól a rádió.
Szerencsére túléltük Tviszt Kapitány halálhörgését és jutalomként meglátogattuk a Balatoni Nyár c. műsort Révfülöpön. A műsor végén összeterelték a csapatot és Szujó Zoltán látott el minket jó tanácsokkal.
Mivel a Balatont elérte a tikkasztó hőség visszatérve Zánkára, rögtön a strand felé vettük az irányt és megmártózunk a Magyar Tengerben.

Durván Kreatív Délután: Lényege, hogy az eddigitől eltérő csoportokat alkotva egy témát fel kell dolgozni képileg, hangilag és szövegileg. Az idei téma/szó: Az Úttörő volt. A legtöbb csapat a szó szoros értelmében értelmezte a feladatot. Mi viszont a csapatunkkal kicsit másfelé kanyarodtunk, ami végül sajnos nem úgy sült el, ahogy azt mi reméltük. Ennek ellenére mindenki nagyon élvezte, hogy a megszokottól eltérő emberekkel dolgozhatott együtt.

A 4. Partilap: Azért erről írok, mert számomra ez volt a legnagyobb kihívás. 4 éve próbálkozom fotózással, de a portékkal ennyi idő alatt sem tudtam megbarátkozni. De a 4. Partilapnak köszönhetően egészen közel került a szívemhez. Feladatom az volt, hogy 4 ember szokatlan stílusát bemutassam StreetPhoto címen. Először megijedtem a feladattól, de az eredményeket látva boldog lettem, hogy sikerült teljesítenem. Mostantól, ha fotózni támad kedvem, először gondolkodom és csak utána exponálok. :)

 

Kecskeméti Dávid mondta: a 10 nap után nehezebb visszaszokni a mindennapokba, mint azt gondolná az ember. Most, hogy lassan 4 napja hogy itthon vagyok, egyet kell hogy értsek ezzel a kijelentésével. Egytől egyig hiányzik minden és mindenki. Potyogó könnyekkel hagytam el Zánkát és remélem, hogy jövőre ugyanígy, ugyanott, ugyanekkor mindenkivel találkozhatok.
Köszönöm, hogy megtanultam legyőzni a félelmeimet. Köszönöm, hogy kipróbálhattam új dolgokat. Köszönöm, hogy megismerhettem ilyen nagyszerű embereket. Köszönöm, hogy részt vehettem a NAGY DUE PILLANATBAN.


Molly.

Honesty?!

Az idő múlásával az ember rájön kiben bízhat igazán, kinek mondhatja el a legféltettebb titkait, kivel lehet önfeledten boldog. Rengeteg olyan embert veszítünk el a hazugságok és az őszinteség hiánya miatt, akikért azelőtt bármit megtettünk volna.
A nagyszerű okostelefonok és az internet mellett eltörpültek a személyes beszélgetések. Négyszemközt már nem mer az ember megbeszélni kínos témákat, mert ha hazaér és leül a számítógép elé, akkor tudja, hogy ott lesz egy védőfal, amin kevesebb sérülés érheti. Ebből adódóan az őszínteség, mint az ember egyik legjobb tulajdonsága, eltűnik és hazugságok lépnek a helyébe.

2013.

Mindenkit érnek veszteségek. Mindig valami kihullik az életedből. Mintha törvényszerű lenne. Néha hiába küzdesz ellene, hiába próbálod megváltoztatni, elveszik és talán már soha nem kerül vissza hozzád.
Lehet a te hibád, vagy a másik hibája, akkor sem tudsz rajta változtatni. Akkor már egy bocsánat kérés is kevés.
Kérdem én, miért mindig azt bántjuk, akit a világon mindennél jobban szeretünk?

...mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad,
vagy töviseket...

Molly

Timing is everything

Meg kell tanulnunk jól időzíteni. Én megtanultam, hogy ez az egyik alapköve az életnek. Ha valamiről lekésel, akkor azt már nem fordíthatod vissza. Tudnod kell, hogy melyik pillanatban teszel meg valamit, mert ha azt kihagyod, talán visszafordíthatatlanná válik. Egy idő után ugyanaz a mondat már nem ér ugyanannyit egy másik pillanatban. Akkor már hiába könyörögsz, hiába állsz térden és hiába teszed össze a kezed. Lekésted. Legyen az bármi vagy bárki.



"Az időzítés minden fontos dolog esetében mindig csapnivaló. A csillagok állása sosem lesz tökéletes, és az élet jelzőlámpái sosem váltanak egyidejűleg mind zöldre. Az univerzum nem esküszik össze ellened, de nem is töri össze magát, hogy minden a legapróbb részletekig passzoljon."


Molly.

Everything happens for a Reason!?!

Sokszor gondolkozik el az ember, hogy a dolgok vajon véletlenül történnek meg vagy valami irányítja őket?. Ha nekimegyünk valakinek az utcán vagy leejtünk valamit, mindig azt mondjuk, hogy "Véletlen volt". De ha  egy régi ismerősünk volt -akivel már évek óta nem beszéltünk- az akibe belebotlottunk, azt nem nevezhetjük véletlennek. Lehet, hogy azután se fogunk beszélni vele, de abban a pillanatban pontosan arra volt szükségünk, hogy őt lássuk.


Molly