Elérkeztem életemnek arra a szakaszára, amikor pontosan ilyen sorrendben zajlanak az események
--> szalagavató-tanulás-érettségi-egyetem..hah igen az egyetem a mai magyar fiatalság körében nagy fejtörést okoz ez a szó. Hova? Miért? Képes vagyok-e rá? Lesz-e elég PONTOM? Igen azok a kis szar pontok vagyunk mi tizenévesek. Nem emberek, hanem pontok. Minél nagyobb szám vagy annál tehetségesebb vagy színészként, fotósként, programozóként vagy üzletkötőként. Gratulálok ehhez a mentalitáshoz a magyar oktatási rendszernek! Ami még rátesz egy lapáttal, hogy ezeket a ponthatárokat évente még növelni is kell, hogy az érettségizők tutira kimenjenek külföldre dolgozni.
Miért kell azon gondolkoznom, hogy papírt kéne szereznem arról, hogy terhes vagyok a plusz 10 pontért, ami lehet, hogy hozzásegít, ahhoz, hogy bekerülhessek egy egyetemre? Miért kell nekem kisebbségbe tartoznom vagy halál gazdagnak lenni? Mert az biztos, hogy a fél évnyi tandíjat egy magyar ember átlagkeresetéből képtelenség kifizeti. Ugyan már.. És akkor jönnek a csodálatos diákhitelek. Kész röhej, majd a nyugdíjamból fogom fizetni, persze meg a l**aszt.. már elnézést.
És ilyenkor.. hopp csökken a magyar fiatalok száma Magyarországon? Kérdezem én, NEM EGYÉRTELMŰ a csökkenés oka?
Molly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése