Mindenkit érnek veszteségek. Mindig valami kihullik az életedből. Mintha törvényszerű lenne. Néha hiába küzdesz ellene, hiába próbálod megváltoztatni, elveszik és talán már soha nem kerül vissza hozzád.
Lehet a te hibád, vagy a másik hibája, akkor sem tudsz rajta változtatni. Akkor már egy bocsánat kérés is kevés.
Kérdem én, miért mindig azt bántjuk, akit a világon mindennél jobban szeretünk?
...mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad,
vagy töviseket...
Molly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése