Hey.
..Sistergések tömkelege töri meg a csendet. Apró zajok már-már bántják a fülem. Egyedül ülök, olvadt hóval körülvett, jéghideg sziklán. Egy régi, elhagyatott, lebontásra váró lépcső letört sziklája. Hátamat már egy rég rozsdásodó vascső tartja. Korom sötét van, néhol felcsillan egy-két csillag a folytonosan mozgó szürke felhők mögül. Ide-oda kapom a fejem az ijesztő motoszkálások miatt. A szél zaja elnyomja a járművek zaját. Rettentő hideg van. Szinte már vacogok. Ennek ellenére kikotorászok egy tollat az átfagyott táskámból és egy papírt, majd szorgosan írni kezdek, bár az ujjaimat is alig érzem:
Az utóbbi pár nap túl sok kegyetlen emléket hozott vissza és nagyon sok mindenre nyitotta fel a szemem. Néhány pici apró dolog nagyon hiányzik, bevallom.Talán mondhatom azt, hogy kissé üresnek érzem magam, de mégis túl sok volt az, amit mostanában a fejemhez vágtak. Mintha az üresség és a telítettség kioltanák egymás erejét. Ehhez a sötét égbolthoz hasonlítanám a mostani gondolataim. Tisztán látszanak a csillagok, mint ahogy a gondolatok, de néhol feltűnik egy szürke felhő, ami bepiszkítja az egészet. Csúnya dolog, de nem lehet rajta változtatni..
Molly.
üdv. Palii :]
Gyönyörű szöveg, telis-tele filozofikus rejtett dolgokkal,amiket csak azok érthetnek meg igazán, akik a helyedben vannak és együtt éreznek veled....:( Rendszeresen olvasom a blogodat és meg kell mondjam, hogy lenyűgözően írod meg az éppen, általad érzett dolgokat. Például amit a lelki világod tükröz. Mindezzel azt szeretném neked elmondani, hogy ne hagyd abba a blogodat, mert sok embert (köztük engem is) ezek az írások keltenek életre és adnak erőt egy szebb és jobb holnaphoz! :)
VálaszTörlésÜdv.: Tudo Dki :P
wááá. Milyen szofisztikáltan és választékosan fejezted ki magad. Igazán tetszetős a hozzáállásod és köszönöm kedves szavaid. : DD
VálaszTörlés