close to the ground..

Hy. 

…Üres szavak. Semmit mondó mondatok. Süket kiabálások. Száraz könnyek. Szomorú pillanatok.  Színtelen árnyak. Érthetetlen tettek. 17 nap telt el ebből az évből, de már most annyi minden történt velem, amit leírni nehéz lenne.  Mióta ez eszemet tudom, próbálok erős maradni és azt mutatni, hogy nem döngölhet semmi a földbe, de vannak olyan élethelyzetek, amik már tényleg uralkodnak rajtam. Lehettem volna én is ott szombaton vagy akármelyik barátnőm vagy ismerősöm és, ha ebbe belegondolok máris máshogy tárul elém ez a sok szörnyűség. Akármelyik pillanatban tehetek egy rossz lépést és megváltozhat az egész életem. Bármikor átélhetek valamit, ami nagyon meghatározó lesz egész életemben.  Most jöttem rá, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan. Csak a legutolsó pillanatban jöhetsz rá, hogy valami nem jól működik, de akkor már régen késő. Nem változtathatsz azon már semmit. Az úgy fog megtörténni. Az utóbbi pár napban temérdek sok dolog bolyong a fejemben. Tulajdonképpen néha azt se tudom melyik a fontosabb. Minden percben agyalok valamin. Semmi másra nem tudok szinte koncentrálni. Csak arra az egy pici gondolatra. Úgy indultam neki ennek az évnek, hogy „remélem hasonlóan jó lesz, mint az előző”. Ezek után még mindig próbáljak pozitív lenni és csak a szépre gondolni? Persze.. Látom, hogy a pohár félig tele van, de ha jobban belegondolok a pohár már félig üres.. Most akkor melyik a helyes? Mi lenne, ha nem lenne pohár és a víz, ami benne van, apró cseppjeiben elfolyna a nagyvilágba. Nekem ez a megoldás sokkal jobban tetszik. Szeretek élni, mert történnek nagyon jó dolgok is velem, amik maradandó élményekkel bővítik a mindennapjaimat, de ezért cserébe, miért kell többször visszaadni a rosszat, hiszen nem kértem, pedig anyukám kiskoromban mindig arra tanított, hogy csak akkor kapok meg valamit, ha szépen kérem. Akkor ez most hogy is van? Kicsorduló szavak. Érthetetlen mondatok. Süketítő kiabálások. Kicsordult könnyek. Elvesztett pillanatok. Borús árnyak. Meggondolatlan tettek ..

Molly.xX