Molly's Life.: When you hold me in your arms the way you do it feels like heaven.(L)

Hello.

..Kissé fáradt vagyok és tulajdonképpen nem is tudom mit írjak. A mai napom eléggé átlagosan unalmas volt. Minden programom elmosta az eső, amit tervezgettem. Boldogan, mosollyal az arcomon keltem, attól eltekintve, amit álmodtam. Eléggé ijesztő volt, de ezzel szemben izgalmas is. Már, ha lehet ezt mondani egy halott színész nő iratainak megkeresésére egy szellem kutya ellenségeként egy elhagyatott kastélyban, ahol egy sárkány fejű idegen vezető vezet körül. Gondoljon ki mit akar, de elég erős a fantáziám. Legtöbbször elég hülyeségeket álmodom, de egy pár hét után rájövök valahogy a jelentésükre. Szóval ott tartottam, hogy mosollyal az arcomon. Igen végre. Eddig mindig valamin idegeskedtem és soha nem tudtam vigyorral kelni, de ma más volt. Aztán kikászálódtam az ágyból, elcsúszkáltam az ablakhoz, elhúztam a függönyt és a mosoly azonnal lefagyott az arcomról. Esett. Szakadt és fújt. Eléggé lehangolt, de ez nem volt elég ahhoz, hogy teljesen elmenjen a jó kedvem. Álmosan császkáltam körbe a szobámban és gondolkoztam elég sok dolgon. Többek közt a mai terveimen, amik láthatólag -szó szerint- a vízbe fulladtak. -Szerettem volna ismét egy olyan napot, ami olyan mint a tegnapi. Rengeteget nevettem még úgy is, hogy Ő ott volt túl közel hozzám. Mondhatni hidegen hagyott az ottléte és elfelejtettem minden rosszat, amit az utóbbi időben éreztem. Nehéz tovább lépni akármiről is legyen szó. Legyen az egy halál eset, baleset, betegség vagy szerelem. Soha nem volt egyszerű elfeledni a múltat és soha nem is lesz könnyű. Minden akarat kérdése. Ha nagyon el akarunk érni valamit, azt általában megkapjuk. De, ha nem és még is nagy erőt fektetünk bele, akkor felesleges az egész. Azóta hiányzik mióta nincs mellettem. Azóta a perc óta. Eleinte elhallgattam és nem mertem kimondani, de már érzem mélyen, hogy hibáztam. Lehet, hogy akkor kellett volna mondanom és nem most, amikor már -talán- minden hiába. Mivel volt második esély, lehetőség, ezért még most is reménykedem. Nekem ezért is nehéz az egész. Senki nem érti meg. Nem is kérem, csak fogadjanak el. Nem nagy kérés. Tűrjenek el így ahogy vagyok. Nem kérek semmi mást.- Majd ismét kinéztem az ablakon és megláttam a nap sugarait, ahogy egyre erősödnek és velük együtt én is ezt éreztem. Minden negatív gondolat kiszállt a fejemből. Már szinte azt vártam mikor nőnek szárnyaim. Újra visszatért az a bizonyos mosoly az arcomra. Kiváncsi vagyok holnap milyen időt kapunk. Mostanában elég meglepetés szerűen kapjuk a nyakunkba a jéghideg zuhanyt és utána a gyors meleg száradást. Holnap szeretnék sétálni egy nagyot és élvezni a szabadságot, amíg csak lehet. gyorsan telik az idő. Ki kell használni. (:

Új youtube kedvenc (L)